A vörös vonalat átlépték a szírek. Azt, amelyet Barack Obama húzott meg. Azt mondta az amerikai elnök: amennyiben Aszad rendszere tömegpusztító fegyvert vet be, az alapjában változtat a dolgok állásán és az USA magatartásán. Tömegpusztító fegyveren ez esetben vegyi fegyvert kell érteni. (Lehetett volna atombombája is az Aszad családnak, ám Izrael időben és diszkréten lebombázta az épülő reaktort, amelyet e célból észak-koreaiak készítettek nekik.)

Eddig is tudta a világ, hogy vannak ilyen fegyverek, hogy ezeket hozzák-viszik az országban. Most az izraeli hadsereg illetékese jelentette be: tudják, hogy a szír kormányerők szaringázt vetettek be a lázadók ellen. Akkor most mi lesz?

Azt gondolom, hogy az izraeli kormányzatnak nem érdeke a feszültség növelése Szíriában. Az sem lenne jó neki, ha a konfliktus kiszélesedne, ha a harcok tovább durvulnának, és megindulna a menekültáradat. Már most is vannak menekültek, és hetente átlag ezren meghalnak a konfliktusban. Ha szaván fognák Obamát, akkor megnövelhetné a felkelőknek szánt fegyverszállítmányokat. Hogy ez elég lenne-e a győzelmükhöz? Kérdéses. Miként az is, hogy kívánja-e egyáltalán Washington a felkelő erők győzelmét?

Egyre több hírt kapunk, hogy közöttük a vezető szerep az iszlamista csoportoké lett. Nincs szó sokvallású, soknemzetiségű Szíriáról, toleranciáról és hasonlókról. A közel-keleti elemzők úgy látják, hogy ez az oka annak, hogy Washington tovább tárgyal az oroszokkal Szíria ügyében. Ez az oka, hogy Oroszország is visszalépett, már nem lebegtetik Aszad gyors távozásának lehetőségét a moszkvai főhivatalnokok. A szír ellenzék továbbra sem tud egységesen fellépni, a legkevésbé sincs víziója arról, mi lenne, ha Aszadék nem volnának. Kell nekik Aszad, mert ő „fogja össze” a demokrácia híveit és az alavita eretnekek ellen küzdő szunnita fanatikusokat.

Aszad legutóbbi tévéinterjújában sokkal többet beszélt ellenfelei legyőzéséről, mint a megegyezésről. A jelek szerint a felkelés korlátozott helyi háborúvá romlik, amelyben idegen erők is részt vesznek. Az oroszok láthatóan eltökélték, nem engedik, hogy a Nyugat megismételje a líbiai történetet. Az USA nem akar újabb terrorfészket finanszírozni, s beavatkozni az évezredes síita–szunnita vallásháborúba. Nem szeretnék, ha megismétlődne az iraki történet, s széthullana egy újabb arab szövetséges állam – és jó fegyverpiac.

Nem kell tehát szakértőnek lenni ahhoz, hogy feltételezzük, tartós patthelyzetbe szorult e térségben a világ. A legrosszabb a szíriai embereknek. Országuk szétverve, a kilátások borzasztóak, a nagyhatalmak tehetetlenségének és vallási fanatikusoknak a játékszerévé váltak. Egyre több menekült érkezik Szíriából, akiket az EU igyekszik a lehető legtávolabb tartani hazájuktól. A vörös vonal átlépése után sem fékezi meg senki a gyilkosokat. Most már tudják, patthelyzetben ezt is lehet.