Persze azt is mondhatnánk, hogy bokros teendői miatt nem adta át személyesen Tarlós István főpolgármester a Budapest Nagydíjat a könyvfesztivál díszvendégének, Michel Houellebecqnek. A bokros teendők mint kifogás némiképp azért sántítana, mert ez egy jó előre rögzített esemény, be lehet írni a naptárba, lehet készülni rá, ahogy a rendezvény programfüzete is ennek szellemében ígérte meg a kézfogást. Vagyis ha Tarlósnak fontos lett volna, akkor nem a helyettesét küldi, megúszós alapon.

Mert tény, ami tény, a francia fenegyerek nem nagyon illeszthető a Mándoki, Jókai Anna, Dörner sorba, sokkal inkább a Konrád, Kertész, Esterházy vonal ez. De nem is ez a kérdés, hanem hogy lehet-e személyes ízlése Budapest főpolgármesterének egy a város nevét viselő díj átadásakor? Vagy másképpen: miért gondolja úgy, hogy még egy protokolleseményen is a saját oldalának vélt ízlését kell kiszolgálnia? De hát miért ne lennének Houellebecqnek jobboldali olvasói is? Hiszen az erős olvasó számára az olvasás mindig felfedezés, kaland, kísértés.

Így viszont maradunk a sokat idézett bölcsességénél, Tarlós vélhetőleg sokkal jobban fél az általa elképzelt valóságtól, mint a rendestől.

A hétköznapitól. Jobban tart a Kerényi-féle gerjesztett virtualitás hisztérikus reakcióitól, mint hogy megkockáztassa a normalitást. Hogy egy európai város vezető tisztviselője legyen. Marad hát szolga. Saját poklának ördöge. Gesztusában, illetve annak hiányában viszont így megint ott lappang az a valami, ami miatt a Fidesz a legtöbbet veszített az elmúlt időszakban: a nagyvonalúság mellőzése. Pedig ez a győztesek igazi erénye. Annak csöndes elismerése, hogy más világok is vannak, és semmit sem vesztek azzal, ha arrafelé is biccentek nagy néha.

Persze ehhez olyan környezet is kellene, amelyik eleve nem démonizálja a másik oldal értékeit, és nem lát botrányt Konrád köszöntésében, Houellebecq üdvözlésében. De Tarlós vélhetőleg úgy gondolkodik már, ahogy pártfogói: jobb az ilyesmit elkerülni, mert ki tudja, mikor és hol lesz baj belőle. Melyik polgári körben olvassák a fejére, hogy annak a hazátlan franciának minden sora kész perverzió.

Így viszont elmulasztotta a kínálkozó alkalmat, hogy kicsit megint a művelt politikus látszatát keltse, akinek talán még arra is futja az idejéből, hogy kivonatosan átnézze az Elemi részecskék tartalmát. Mondjon egy-két üres bókot, amitől senki szemében nem válik Houellebecq-rajongóvá, no pláne nem ért egyet a kissé habókos író valamennyi gondolatával. Egyszerűen csak cseveg, és úriembernek, igazi vendéglátónak tűnik egy jó szalonban.

Ráadásul, ezt most megsúgjuk neki, ez a kitüntetés messze nem volt akkora melléfogás, mint amilyen mondjuk a Szaniszlóé. Egyszer tényleg hihetnének a szakmának. Ezek helyett viszont maradt Tarlós olyannak, amilyennek a pártfogói szeretnék. Olyan, amitől minden valamirevaló politikus fél egy igazán szabad világban: pitiáner és nevetséges.

Michel Houellebecq FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS