Egy 87 éves ember elmulasztotta annak lehetőségét, hogy megkezdje pihenőéveit, az olasz politika pedig azét, hogy megújuljon. Ez a lényege annak, hogy ismét Giorgio Napolitanót választották államfőnek a szombati, hatodik fordulóban, három nap és öt kör folyamatos szerencsétlenkedést követően.

Miután az ötödik szavazási körben már a negyedik jelölt vérzett el, a hagyományos nagy pártok rábírták Napolitanót a maradásra. Így hétéves mandátuma lejártát követően újrázik, ami példátlan az olasz köztársaság történetében. Olaszország politikai és gazdasági bajairól sokat írtunk e hasábokon az elmúlt hetekben. Rossz választási rendszer, parlamenti voksolás utáni patthelyzet, a populizmus felerősödése, a régi elittel való leszámolás igénye, gigantikus államadósság, magas munkanélküliség, versenyképességi gondok, piaci kockázatok. Mindezt az euróövezeti válság felerősíti és ijesztőbbé teszi.

Tekintve hogy az olasz közvélemény hetek-hónapok óta a megújulást követeli, és tiltakozó formációként Európában példátlan módon tört be az elitbe a populista Öt Csillag Mozgalom, rossz üzenet annak a Napolitanónak az újraválasztása, aki már az ötvenes években ott ült az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságában. Az utca hangja gyakorlatilag süket fülekre talált. Ugyanakkor az is világossá vált, hogy a parlamenti számtan nem kedvez az „ötcsillagos” megújulásnak; ezt ebben az esetben Stefano Rodotá alkotmányjogász megválasztása jelentette volna. Ő az ötödik körben vérzett el.

Ugyanakkor a jelenlegi helyzetben Napolitano második mandátuma a legkisebb rossz. Jobb, mint ha további körökkel folytatódott volna az elnökválasztási paródia, amiről a külföldi sajtó mellett a hétfői piacnyitáskor a befektetők is keresetlenül mondhatták volna el véleményüket. Annak láthatóan nem volt esélye, hogy a három nagy politikai csoportosulás (balközép, jobbközép, Öt Csillag) egyaránt támogasson valakit, de Napolitanót most legalább kettő támogatja.

És végre hozzáfoghatnak a lényeghez: egy „béna kacsa” elnök helyett új mandátummal rendelkező, ráadásul igen tapasztalt köztársasági elnök bábáskodhat egy stabil kormány felállása körül. Egyébként is ez lett volna a fő feladat a kvázi döntetlennel végződött februári törvényhozási választásokat követően. Szerencsétlen körülmény volt csak, hogy az egymással mit kezdeni amúgy sem tudó pártok feje felett Damoklesz kardjaként lebegett Napolitano egyre szűkebb mandátuma is.

Mint pénteki római riportunk is érzékeltette, az olasz utca nem felejt, és jó ezt észben tartaniuk a hagyományos pártoknak. Az Öt Csillag látszólag vesztes: nem tudta emberét a Quirinale-palotába juttatni. De győztes is. Miközben nem volt esélye rá, hogy megnyerje az ezerfős nagyelektori testület többségét, ismét megmutatta, hogy mi a bázisa: a politikai elit nem tud lépést tartani a közakarattal.