Szamizdat
Olyanokat, amelyek elősegítik a döntéshozók munkáját, felhívják a figyelmüket összefüggésekre, amelyek maguktól talán nem jutottak volna eszükbe, hiszen ők nem szakemberek, ellenben a kft. munkatársai azok. Ez az elemzés egyebek mellett azt tartalmazza, hogy az elmúlt 17 évben egyszer sem jelentkeztek ennyire kevesen a felsőoktatásba, mint az idén, ami tény, legalábbis annak tűnik.
Bár amióta a kormány általános, sőt követendő gyakorlattá tette a visszamenőleges hatályú törvénykezést, még az is megeshet, hogy ezen az alapon adatok is megváltoztathatók pusztán az igazságérvényesítés szempontjából, amiből egyenesen következne, hogy az ördögi Magyar Bálint–Hiller István-tandem még az ezerszer elátkozott Bologna-rendszer kiteljesítését is annyira, de annyira elszúrta – végeredményben: elszabotálta! –, hogy az ő idejükben senki sem akart továbbtanulni, kongtak az egyetemek, bezzeg most, de azért ennyire mégse szaladjunk előre.
Az Educatio szerint 17 éve most vannak a legkevesebben azok, akik egyetemre vágynak. Ezt tudjuk nélküle is, a meglepő az, hogy ezt a szakmai háttérintézmény „a demográfiai és egyéb tényezők mellett a felvételizőkkel szemben növekvő elvárásokkal és követelményekkel” magyarázza a humánminiszternek, így Balog Zoltán szakmailag megtámogatva hiheti és hirdetheti, hogy nem a keretszámok (más néven: kapacitás) erőteljes csökkentése, nem a hallgatói tiltakozások, nem az eszement felsőoktatási költségkivonás és természetesen nem a nyilatkozatnak nevezett hallgatói szerződés miatt alakul ez így, amiből persze nem az következik, hogy a humánminiszter és az Educatio Kft. szakemberei sült bolondok volnának, sokkal inkább az, hogy már maguknak sem mondanak igazat, mert a hazugság lett a szakmai követelmény.
Huncut, akinek erről a létezett szocializmus jut eszébe. De azért ízlelgessük csak az okokat: „a demográfiai és egyéb tényezők mellett a felvételizőkkel szemben növekvő elvárások és követelmények”. Lássuk meg, hogy az ördög sosem alszik: hiszen ott sompolyog már e mondatban is ez a fránya „egyéb”, a ki nem mondott gondolat, amelyből érthet, aki akar, és azt, amit akar.
Mert mindig lesznek olyanok, talán a szakmai háttéranyagírók szakmai háttéranyagírói, akik fölismerik a rejtett összefüggéseket, és éreznek valamiféle késztetést arra, hogy a maguk kódolt nyelvén bár, de a valóság egy-egy fölsejlő elemét mégiscsak beleírják valami háttéranyagba. Aztán ezt a szöveget kézen-közön terjesztik kis utcácskák kicsiny könyvesboltjaiban, titokban, pult alól, és talán jól is van ez így. Hiszen törvényszerű, hogy a szamizdatok a miniszter asztalán kötnek ki, így majd elolvashatja ő is, és olyankor büszke lehet magára, hogy lépést tart a korral, lám-lám, mennyire bátor és felvilágosult.