Állásbörzét rendezett a héten a Pécsi Tudományegyetem. Főleg az intézmény hallgatói jöttek el, na és olyan álláskeresők, akik az elmúlt években diplomáztak Pécsen. Több százan járták végig a kiállítást, tájékozódtak a munkaadók standjánál, egymással beszélgettek, s tűrték, hogy faggassák őket az újságírók.

A leggyakoribb kérdés az volt, hogy ki marad itthon, ki készül külföldre. Tíz fiatalnak tettem fel ezt a kérdést. Közülük egy volt, aki azt mondta, hogy semmiképp nem megy. Ez a 21 éves lány jogásznak készül, s nem érdekli a nemzetközi jog, így mindenképp maradnia kell, ha a szakmájában akar elhelyezkedni. A többiek előbb-utóbb nekivágnak a határnak, ezt mondták. Ki azonnal, ki meg akkor, ha 3-8 hónapon belül nem talál állást. Szinte valamennyien azt tervezik, hogy 5-10 év múlva hazatérnek. Ha addigra jobb lesz itthon a helyzet. Több lesz a munka, és jobban megfizetik a diplomásokat.

Ám legtöbben hozzátették, hogy erre nem látnak esélyt. Ugyanis egyik pártot sem tartják képesnek a gazdasági fellendülést megalapozó kormányzásra. Azt se, amelyikkel szimpatizálnak. Amúgy az állásbörzén kérdezett fiatalok nemigen politizálnak. Legfeljebb oly módon, hogy el akarnak menni. Mert hát minden magatartásban ott van valamiképpen a politika: nemcsak abban, ha zsigeri hazaszeretetet hirdetve felgyújtjuk a tévé előtt álló autókat, hanem abban is, ha – elfojtva a zsigeri hazaszeretetet – elmegyünk az országból.

Hangsúlyozom: nem végleg akarnak elmenni a kérdezettek. Visszahúzza őket a család, a barátok, a nyelv, a kultúra, a táj, vagy csak egy kő a járda peremén. Persze a család megérti és fájó szívvel, de támogatja elhatározásukat, a barátok közül meg már most is sokan kint vannak, vagy velük együtt külföldre készülnek, aztán a magyar nyelv és a kultúra a határon túl is megtartható, a hazai táj meg bármikor meglátogatható.

A börzén megszólítottakra a röghöz kötés még nem vonatkozik. Egyikük, egy közgazdász megjegyezte, hogy nem lepődne meg, ha születne egy visszamenőleges hatályú jogszabály a hamarosan diplomázó és a korábban végzettek röghöz kötésére. De akkor se maradna itthon, inkább kifizetné a pénzt a kinti keresetéből.

Amúgy a Pécsi Tudományegyetemen 2005 óta minden évben tartanak állásbörzét. A rendezvény célja, hogy a fiatalok találják meg az adottságuk és végzettségük alapján nekik való feladatot, állást, hivatást. Bár a börzén mindig megjelenik néhány multicég, és ők ajánlanak külföldi állásokat, a rendezvény alapvetően nem a külhoni munkavállalásra akar ösztönözni. Arról meg kifejezetten lebeszélik a pályakezdő diplomásokat, hogy menjenek el külföldre szak-, segéd- vagy betanított munkásnak. Gyakran hiába a meggyőzés. A fiatalok inkább beállnak külföldön mosogatni, pizzafutárkodni, szobalánykodni, minthogy itthon a diplomájukkal villogva nélkülözzenek. Úgy vélik, jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Főleg, hogy az a Lajtán túli veréb négy-ötször akkora, mint a hazai túzok.