Pedig a tanulmány szerzője maga is rendőr, sőt a rendőrök okta tója is. Mint írta, ott gyakoribb a beismerő vallomások erőszakos kicsikarása, ahol hiány van szakértelemből, rutinból, viszont nagy a leterheltség, a bizonyítási vágy és a nyomás az állományon. Ügyvédek is panaszkodnak már évek óta, hogy bár az előzetes letartóztatás nem előre hozott büntetés, valójában mégis az.

A kihallgatásokon rendre elhangzik, hogy „ha beszél, hazamehet, ha nem tesz vallomást, előzetesbe kerül”. Ez is kényszervallatás, igaz, nem ököllel, hanem pszichikai terrorral végzik. Bár sok rendőr, ügyész, sőt ügyészségi nyomozó is úgy tartja, ez nem „zsarolás”, nem kényszervallatás, csupán a gyanúsított jogainak és döntései következményeinek gyakorlatias ismertetése.

Most meghalt egy ember kihallgatás közben. A rendőrség előbb leszögezte, hogy „ez nem ismétlődhet meg”, majd feljelentette az elhunytat hivatalos személy elleni erőszakért. Nyilván a hátrabilincselt kezű áldozat felsőtestét bevetve véresre csépelte a rendőrök kezeit, akik jogos védelmi helyzetben verték halálra. Majd kiderül, talán, hogy pontosan mi történt. Amit eddig tudunk, az igazolja az idézett tanulmány igazságát. Mert ahol a szakértelem oly magas színvonalon áll, hogy felelős rendőri vezetők képesek feljelenteni egy halottat, aki ellen törvényileg kizárt mindennemű nyomozás, ott bármi megtörténhet…