„Nem elsősorban a nagyfeszültségen keresztül, hanem a nagy áramon át csatolja ki az energiát a szerkezet a levegőből” – nyilatkozta minap Széles Gábor nagyon nagy vállalkozó, aki az országot reményei szerint felvirágoztató, fantasztikus magyar találmány kapcsán Tesla-generátorról is beszélt, meg energiacelláról, és a szélenergia különösen hatékony megcsapolásáról is hallani. Arról azonban nem szólt, pedig ilyen zseniális ötlet kapcsán manapság már evidencia, hogy melyik tudományos lapban jelent meg ezzel kapcsolatos közlemény. Pedig ősszel már gyártani akarják a csodálatos masinát.

Erről egy néhány évvel ezelőtti csinnadratta ugrott be. „Korszakalkotó magyar találmány a haza a nemzet jövőjéért” – népszerűsítette 2006-ban a Vízenergia Alapítvány a gróf Spanyol Zoltán által feltalált vízüzemű autót. A Műegyetem szakértői nem támogatták az elképzelést, merthogy ellenkezik a fizika alaptörvényeivel. Az állítólagos találmány a hidrogént használta volna erőforrásként úgy, hogy plazmaállapotú víz juttatja a hidrogént az égéstérbe, ezzel a motor sokkal jobb hatásfokú lesz. Az autó hajtóanyaga víz, és érdekes módon az égésterméke is víz. Azóta sem hallani vízautóról.

Puskás Tivadar a túlsó térfélen játszott: 1874-ben Amerikába hajózott, majd földeket vásárolt és aranybányát nyitott. Eközben egy olyan szenzációs találmányról hallott, amely fűtőanyag nélkül végez munkát. Gyanút fogott, megvette a feltalálóéval szomszédos házat, és a kerítés alatt alagutat fúrva egy éjszaka bejutott a műhelybe. Gyorsan kiderült a turpisság: a munkát végző gépet sűrített levegő mozgatta. A feltaláló hiába ígért hárommillió dollárt a hallgatásért, Puskás leleplező cikket írt róla.

Néhány éve egy német fizikusról, Jan Hendrik Schönről derült ki, hogy az általa publikált szenzációs felfedezések egyike sem valós. Legnagyobb „felfedezése” az egyetlen szerves molekulából álló tranzisztor volt. Schön két év alatt kilencven cikket jelentetett meg, többnyire a két legrangosabb szakmai lapban, a Nature-ben és a Science-ben. (Azóta is ég a szerkesztők arca, hogy nem vették észre az átverést.) Egészen addig szárnyalt a zseni, míg valaki észre nem vette, hogy csalt, számos cikkében bukkantak fel ugyanazok a mérési adatok.

A legelső, már publikált tudományos humbug jóval régebbi: 1702-ben William Charlton angol gyűjtő egy különleges lepkét küldött az egyik neves londoni rovarásznak. A lepke hasonlított a közönséges citromlepkére, de a szárnyán különös, fekete pettyek voltak. 1793-ban derült ki, hogy a fekete foltokat utólag festették az amúgy közönséges citromlepke szárnyaira. Sohasem derül ki, hogy Charlton azért trükközött-e, hogy egy új faj felfedezőjeként a nevét megörökítsék, vagy csak meg akarta tréfálni a tudományos világot.

Vajon mikor és mi derül ki az új magyar csodáról? Tudományos értelemben ugyanis még semmit sem tudunk róla.

Gróf Spanyol Zoltán