Ahhoz képest, hogy az Európai Parlamentben visszafogott vitára készültek szerdán Magyarországról – és maga a vita valóban visszafogott maradt –, a „nagy napot” megelőző politikai „spinning” szédítő volt. Orbán Viktor kormányfő több mint egy hétig lebegtette, felszólal-e vagy sem. 

Az Európai Bizottság korábban jelezte, megpróbálják e vita napjáig befejezni a negyedik alkotmánymódosítás elemzését, majd a múlt pénteki, Orbánnak címzett Barroso-levél világossá tette, mégis csak a vizsgálat első fázisán vannak túl, így semmiféle eljárásra nem lehet most számítani, illetve nem kell ilyesmitől tartani. Mintha a bizottság és a magyar kormány egymást figyelve próbálta volna kiszámítani, mikor kell fokozni, illetve csökkenteni a feszültséget.

Mindeközben Viviane Reding csatája a magyar kormánnyal európai dimenziót kapott, amikor az igazságügyi EU-biztos környezetéből az az információ került ki, hogy az Európai Néppártnak annyira elege van a Fideszből, hogy már megszabadulnának tőle. A néppárt ezt minden fronton cáfolta – magánbeszélgetéseken maga Reding is. Ezzel együtt a néppárt keddi frakcióülése, ahol meghallgatták Orbán Viktor magyarázatát az újabb politikai hullámverésről, óriási médiafigyelmet kapott, a néppárton megnőtt a nyomás. A többször meghirdetett, majd rendre lemondott Orbán-sajtómegjelenések azt jelzik, hogy a magyar kormány is idegesen kezelte a helyzetet. A kormányfő ugyanis magyarázkodásra szorult, és egyértelművé vált, hogy a néppárt egyes tagjainak értetlenkedését, kényelmetlen érzését nem sikerült teljesen eloszlatni. A pártcsalád kiállása a Fidesz és Orbán mellett ugyanakkor egyelőre megkérdőjelezhetetlen.

Európa igénye, köztük a fenntartásokkal bíró néppártiaké is változatlan: legyen vége az értelmetlen magyar szabadságharcnak. Nincs szükség most a feszültség fokozására. Nincs szükség az európai családi keret feszegetésére. Ugyanakkor sajnos az is világos, az ügy mostanra annyira érzékeny lett, hogy akár csak rossz kijelentések is, és főleg ilyen döntések – bármelyik oldal is tegye – ahhoz vezethetnek, hogy a folyamat felett mindenki elveszti az irányítást. Beszélgetésekben már felmerül annak a rémképe, hogy az ország akár ki is sodródhat az unióból. Ezt Orbán Viktor sem akarhatja.

De a történet nemcsak Orbánról, hanem Európáról is szól. A fideszes garnitúra tudja, hogy az európai intézmények nem tudnak mit kezdeni velük. A jogszabályokat vizsgálgathatják, a gazdaságot méricskélhetik, de a jogállamiság ellenőrzésére, mérésére, fenntartására alig van eszköz. Az EU-nak is ki kell találnia, mennyiben akar a demokrácia uniója lenni, maradni. A politikai unió kérdését nemcsak Magyarország, hanem az eurózóna válsága is felveti. E tekintetben viszont végletesen megosztott a kontinens, sőt még a válaszadást is alig tartja valaki feladatának.