Ugye, mindenki fél, és senki sincs az utcákon? Az emberek nem mernek elmenni otthonról? – kérdezték tőlem sokan épp három éve. New Yorkban voltam akkor, és pont a Times Square-en, amikor egy terrorista sikertelenül próbálta felrobbantani autóba rejtett bombáját. Civil ruhás és lovas rendőrök toltak ki engem is a térről a tömeggel együtt, és zárták le pillanatok alatt az egész területet. Ám az izgalmak iránt érdeklődő tévés kollégáknak sem tudtam másról beszámolni telefonon, mint hogy az eset után két órával már a szokásos tömeg hömpölygött a közeli utcákon üzletről üzletre, a látványosságokat nézve. Másnap pedig, mintha mi sem történt volna, a New York-iak a parkokban élvezték a májusi napsütést.

Az a bomba három éve nem robbant fel. A bostoni maratonon hétfőn elkövetett dupla robbantásnak három halálos áldozata és 176 sebesültje van. A szemtanúk háborús övezethez hasonlították a helyszínt: vérről, leszakadt végtagokról, eszméletüket veszített emberekről szóltak a beszámolók. Ráadásul Boston számára különlegesen fontos esemény a maraton: minden évben a hazafiak napján tartják, az ünneppel a függetlenségi háború kitöréséről emlékeznek meg. A városban ez munkaszüneti nap. Az emberek megnézik a világ egyik legrégebbi maratonját, esetleg elmennek a helyi baseballcsapat, a Red Sox meccsére, vagy egyszerűen élvezik a tavaszt.

A város szívében ezen a napon csapott le tehát az egyelőre ismeretlen merénylő. Szakértők szerint lehetséges, hogy az 1995-ben Oklahoma Cityben elkövetett robbantáshoz hasonlóan nem külföldi terroristacsoport, hanem hazai szélsőségesek állnak a bostoni merénylet mögött. Ám az utca emberének a sajtó szerint inkább a 2001. szeptember 11-i merénylet jutott eszébe.

Mégis, máris mindenfelől olyan hangokat hallani: ha a megfélemlítés volt a támadó célja, akkor kudarcot vallott. A BBC-nek nyilatkozó 57 éves Deborah Kathan szerint, aki szurkolni ment ki a maratonra, 9/11 óta számíthatott rá, hogy lesz újabb terrortámadás. „De mi kemények vagyunk!” – fejezte be mondatát. Csakúgy, mint az amerikai vezetők tették több mint egy évtizeddel ezelőtt, a bostoni hatóságok most is arra biztatják a lakosságot: éljék az életüket, térjen vissza minden a megszokott kerékvágásba.

Egyetlen terrortámadás nem múlik el nyom nélkül, szeptember 11-e pedig nagyon mély sebet hagyott minden amerikai lelkén. De továbbra is repülőre ülnek, és még azt is békésen viselik, hogy az újabb merényletkísérletek óta le kell venniük a cipőt a reptéren, majd beállni a „lemeztelenítő” testszkennerbe. A bostoniak sem fogják elfelejteni a hétfői véres támadást, és az elkövető személye és motivációja sem lesz lényegtelen politikai szempontból. De az biztos, hogy jövőre is kimennek majd szurkolni a futóknak. Mert lesz bostoni maraton.