Most már tényleg csak néhány apró részlet vár tisztázásra, s ha az is meglesz, végre felsóhajthatnak a tárgyaló felek: ez a forradalom is elbukott. A diákok decemberi hat pontja körül legfeljebb szómágiával lehet bármelyikről is kimutatni, hogy teljesült volna, ellenben maradéktalanul megvalósulhat az Orbán-kormány velejéig igazságtalan felsőoktatási koncepciója.

Ebben a rendszerben egy szűk réteg kiváltsága lesz az adófizetők pénzén való tanulás, a köz kegyét pedig itthoni munkával kell meghálálniuk. A többiek, tehát mindenki, akit sem kivételes tehetsége, sem otthonról hozott műveltsége, tanulási rutinja nem röpít e szerencsés kevesek közé, példátlan módon tanulásuk minden költségét fizetni lesznek kénytelenek, évtizedekre előre adósságba verve ezzel magukat. Épp, ahogy a miniszterelnök akarta. A csaknem féléves tárgyalássorozatnak azonban mégis volt célja, és van eredménye: most már aztán tényleg nem mondhatja senki, hogy a kormány simán ráerőlteti az akaratát a társadalomra. Ellenkezőleg, tárgyal orrvérzésig.

Igaz, aki azt remélte, valódi engedményt lehet majd elérni e tárgyalások során, az bizonyára a tündérmesékben is hisz. A kormány igen előrelátóan már az elején kizárta az egyeztetésekről a HaHát, azt az érdekképviseletet, amelynek környékén a törvény által legfeljebb majdani szülőkként érintett egyetemisták mellett a mostani középiskolások, szülők, oktatók is markánsan jelen vannak. S míg a jól fésült, kielégítően dotált hökös érdekvédők a tárgyalóasztal mellett nyeldesték a békákat, az utcán ragadt radikálisokat elérte a megszokott végzet: tiltakozásuk előbb unalmassá, majd bosszantóvá vált a többség szemében.

A társadalmi egyeztetés tehát kipipálva, a felsőoktatás új rendszere nem tartalmazza – mármint frazeológiájában – a tandíjat, és a rendszer még Kövér László hazafogalmának is prímán megfelel. Kell ennél több?

Igen, ennél azért több kellene. Mert láthatóan a kormánynak semmiféle elképzelése sincs arról, mit kezdjen ezzel a nagy győzelemmel, mi legyen a következő lépés. És most nem is az olyan válasz nélkül hagyott, bornírt ostobaságokra gondolunk elsősorban, mint a jobbikos hökvezér ígérete, hogy pártja majd hozzásegíti a diplomás munkanélküli nőket a mielőbbi szüléshez. Sőt nem is csak arra a földhözragadt, de a gazdaság és a munkaerőpiac jelen számai alapján igencsak indokolt kérdésre, hogy az esetlegesen diplomás közmunkásként lehúzott évek vajon beszámítanak-e majd a röghöz kötés penzumába. Hanem hogy ugye tudják, legalább maguknak beismerik, hogy ezzel a koncepcióval semmi sincs megoldva? Sőt: egyre távolabb van a valóban esélyt adó felsőoktatás, amely nem egyszerűen olcsó, de ahelyett, hogy visszaállítaná a mondjuk fél évszázaddal ezelőtti elitképzés kasztrendszerét, jó minőségű tudást biztosít. A társadalmi felemelkedés esélyét nyújtja azoknak is, akiket a falusi nyomor vagy a városi szegénység most visszahúz.