A ki- és bevándorláshoz hasonlóan a nemzetközi tőkemozgások is a közlekedőedények logikáját követik: oda áramlanak, ahol kisebb a nyomás. Teljesen racionális, hogy az X. országban megtermelt javak könnyen Y. országban kötnek ki, ha ott kedvezőbbek az adófeltételek. 

Ez, ahogy a játékelmélet nyelvén mondják, lehet legalábbis közel „nulla összegű játszma”: amit X. ország elveszít adóbevételekben, annak egy részét Y. megnyeri betétállományban. De, mint legutóbb Ciprus példája mutatta, könnyen kipukkad a banklufi.

A G8 országcsoport csütörtöki, londoni, illetve az európai pénzügyminiszterek pénteki, írországi összejövetelén is felvetik a banktitok kényes kérdését. Péntekre keltezett számában a Le Monde már ennek végét előrevetítve cikkezik annak nyomán, hogy Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök, az eurócsoport előző elnöke bejelentette, országa 2015-től részlegesen kész lehet a banktitok feloldására. Ez fokozza a nyomást az osztrákokra, illetve az EU-n kívüli svájciakra. Amerikai nyomás is van: egy januárban életbe lépő törvényük megköveteli az amerikai adóalanyok számlainformációinak kiadását a külföldi bankoktól. De a „közlekedőedények” spontán dolgoznak: a Kiszámoló pénzügyi blog arról ír, hogy Ciprus bukása után a főleg orosz származású pénzek új menedéket találtak maguknak, Andorrát.

Tegyük fel a vaktérképre Andorrát, Luxemburgot és Svájcot: már körbe is lőttük Franciaországot. (Monaco a franciáknak nem „játszik”, csak mindenki másnak.) Ahogy az abortusz tilalmát feloldó, 1975-ös Veil-törvény előtt a francia nők buszokkal utaztak Svájcba művi vetélésre, úgy mennek ma a szomszédba a francia pénzek. Két, egymástól független okból is leginkább a franciáknál áll most a bál banktitokügyekben. Egyrészt fény derült a pénzmosás elleni harcért is felelős, lemondásra kényszerült költségvetési miniszter eltitkolt svájci, illetve szingapúri számlájára, másrészt kiderült az is, kajmán-szigeteki cégekben érdekelt Francois Hollande elnök tavalyi választási kampányának kincstárnoka. A pénztárnok az egyik horogra akadt hal a nemzetközi együttműködésben összeállított Offshore Leaks listán.

Az amúgy is népszerűségi gondokkal küszködő Hollande egy héten belül másodszor volt kénytelen a televízión keresztül a közvéleményhez fordulni, hogy bizonygassa, mindent megtesz a közélet megtisztításáért. Az adóparadicsomok felszámolását sürgette, és egy különleges ügyészség felállítását is bejelentette. Megerősítik a korrupció felszámolásán dolgozó szervezeteket, védelmet helyeznek kilátásba a botrányok kirobbantóinak, ahogyan a bűnbánóknak, a hatóságokkal együttműködő sárosaknak is. És beindult egyfajta önkorlátozás is a gazdagok részéről: ahogy Amerikában Warren Buffet, a vagyonosok nagyobb köztehervállalásának ismert élharcosa, úgy most a leggazdagabb francia, Bernard Arnault jelentette be, mégsem akar belga lenni, noha ott kevesebb közterhet kellene viselnie, mint szülőhazájában.