Dübörög a nemzeti együttműködés úthengere, megy megállíthatatlanul, a gépezet irgalmatlanul döngöli a göröngyöket, buckákat, hogy az emberek üdvére tükörsima út, mit út, soksávos sztráda vezessen a fényes jövőbe. A kormányos kérlelhetetlenül tapossa a gázt, tekintetét egy pillanatra sem szakítja el a távoli horizont mögé vizionált új világról. 

Olykor azért hátra is pillanthatna, megnézni, mit hagy maga mögött, lássa a ki tudja hová kanyargó utat kétoldalról övező romokat. Ne legyünk persze telhetetlenek, mindenki mégsem nyerhet, nyugodjunk bele az örök igazságba, ahol fűrészelnek, ott hullik a forgács.

Az úthenger átdübörgött az iskolákon is, a szokott tempójában, gyermekeket és szülőket hozva kilátástalan helyzetbe. A tankötelezettség alsó korhatárának leszállítása, a rugalmas iskolakezdés lehetőségének szinte teljes megszüntetése, a háromévesek óvodába terelésével előidézett „alulról érkező” létszámnyomás miatt az elmúlt évekhez képest jóval több gyereket kell az elsőbe íratni az idén. Erre azonban nem készítették fel az iskolákat. A maga egyszerűségében is brutálisan súlyos a helyzet: nincs annyi hely, mint ahány gyerek jelentkezik. Így sok helyen sorsolással döntenek majd arról, kit vesz fel a körzetes iskola, vagyis az, amelynek kötelező lenne felvennie minden oda tartozó gyereket.

A kormány felelőssége akkor is nyilvánvaló, ha rögzítjük: a történteknek a megfontolatlan döntéseken túl vannak más okai is. A túljelentkezés elsősorban ott okoz gondot, ahol a változásokat – a munkahelyek számának gyarapodását, így az odatelepülő családok számának növekedését – nem követte az iskolarendszer bővítése. A régóta sok sebből vérző oktatási rendszer ráadásul a szülőket is trükközésre késztette, mert a gyereknek mindenki a legjobb iskolát szeretné, ezért sokan attól sem riadnak vissza, hogy a kiszemelt intézmény körzetében élő ismerősökhöz, rokonokhoz jelentkezzenek be „papíron”. Így a jó iskolák körzetében már évekkel ezelőtt aránytalanul nőtt a (bejelentett) gyerekszám, s ez mára kezelhetetlen lett. S szerepük van a történtekben az önkormányzatoknak is, amelyek a múlt év végéig – az állam januári belépéséig – fenntartóként nem tettek semmit, hiszen a számokat nagyságrendileg ismerték már tavaly ősszel is: igen, verhették volna az asztalt pluszforrásért iskolabővítésre, még ha erre sok esélyük nem is lett volna.

Ezeknek a folyamatoknak az ismeretében válik különösen felelőtlen döntéssé az iskolába tartók számának tovább duzzasztása, amire most az állam csak egyetlen megoldást kínál: az osztálylétszámok emelésében gondolkodik. Ez azonban rontaná az oktatás színvonalát, igaz, még döntés sem született róla, pedig már nincs idő. E sorok írásakor sem lehet tudni, mi lesz azokkal a gyerekekkel, akiket nem tud felvenni a körzetes iskola. Majd valahová biztosan besuvasztják őket. Kezdődhet az élet!