Sajnálatosan az interjú számos téves megállapítást, adatot, helytelen következtetést tartalmaz, emellett elhallgat lényeges tényeket, így nem felel meg a tárgyilagos újságírás által megkövetelt objektivitásnak és teljesen alkalmatlan, hogy a Honvédkórház helyzetéről az újságolvasókat megfelelő színvonalon tájékoztassa. Ezért, mint a Honvédkórház volt gazdasági igazgatója kénytelen vagyok néhány meghatározó tényt rögzíteni a Tisztelt Olvasók tárgyilagos tájékoztatása érdekében.

A köztudatban Honvédkórházként ismert egészségügyi intézmény (ma már a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ nevet viseli) az orvosegyetemek után a magyar civil! egészségügy legnagyobb intézményei közé tartozik. A gyógyító tevékenységét tekintve nem katonai intézmény, bár egy korábbi országgyűlési döntés „hadrendi elemmé” minősítette. Némi bátorság kellene egy rossznak bizonyult döntés helyreigazítására. Mint adófizető állampolgár elfogadhatatlannak tartom, hogy az állami költségvetésből felépített új épületrész és a vasutas dolgozók befizetéseiből egykor létre hozott MÁV kórház, katonai objektumnak minősüljön és ne az egyébként lerongyolódott magyar egészségügy zászlóshajója legyen. Minden józanul gondolkodó magyar állampolgár számára ez alapvetés!

A Honvédkórház (Állami Egészségügyi Központ) nem szocialista nagyvállalatként működött. „Csak” az orvosi eskühöz igazodva ellátták az ott dolgozók a hozzájuk forduló betegeket, akik „mellesleg” érvényes társadalombiztosítási jogviszonnyal rendelkeztek. A helyettes államtitkár lenne a legjobban felháborodva, ha őt vagy hozzátartozóit „elküldenék” a kórházból, a finanszírozási korlátokra hivatkozva.

A 2007 óta veszteséges gazdálkodás összetevői sokrétűek, az egészségügyi finanszírozás elégtelensége ennek egyik, meghatározó, de nem kizárólagos eleme, hasonlóan más kórházakéhoz. A Semmelweis terv kiugrást jelenthet a csapdahelyzetből, ha nem csupán szavakban kívánná a honvédelmi tárca ennek végrehajtását.

A gazdasági helyzet alakulására vonatkozó tények a következők. A honvédelmi tárca már 2010-ben sem pótolta a finanszírozási hiányt, az 2011-ben folyamatosan nőtt és őszre elérte azt a nagyságrendet, amely a működésképtelenség gyors bekövetkezését vetítette előre. A 2011-es, a kormánytól segítséget kérő mentőakciót, melynek eredményeként 2011. decemberében 6 milliárd Ft. egyszeri központi támogatást kapott a Honvédkórház, amely összeg még növekedett az egészségügyi tárca 1.1 milliárd Ft. támogatásával, még a korábbi helyettes államtitkár vezényelte le. Mindezek ellenére a „konszolidáció” csak részlegesen valósult meg: 2011. év végén még 3 milliárd Ft. fedezetlen tartozása maradt a Honvédkórháznak. Hosszú tárgyalássorozat eredményeképpen a beszállítók is készek voltak közel 1 milliárd Ft. értékben különböző fizetési könnyítésekkel, késedelmi kamat elengedésekkel hozzájárulni a kórház működésének stabilizálásához.

Mindeközben a menedzsment sem tétlenkedett. A kórház az interjúban említett intézkedési tervet komolyan vette, 2012. első hat hónapjában a működési költségeit 1 milliárd Ft.-tal mérsékelte, miközben a betegellátás színvonala nem csökkent, a főorvosi kar is támogatta a megszorításokat jelentő változásokat. Az interjúban is hangoztatott menedzsment kritika helyett tudomásul kellett volna venni a minisztériumi vezetésnek, hogy egy nagy! gazdálkodó szervezet reorganizációja nem „jobbra át, balra át, hátra arc, lépés állj” módon működik. Ennek belátásához nagyvállalati vezetési gyakorlatra lett volna szükség!

Ráadásul jelentős menedzsment energiákat kötött le a Honvéd Egészségügyi Központ 2011. év november közepén! végrehajtott beolvasztásának lebonyolítása, amely szervezet működési rendje, szabályozottsága, tevékenysége jelentősen eltért a Honvédkórházétól.

Objektíven szemlélve a 2011. év végi, 2012. első félévi történteket sikertörténetről beszélhetünk. 2012. év nyarára a havi működési veszteség számottevően mérséklődött, figyelemmel a szabályozási környezet menedzsmenttől független elemeire „elméletileg” megvalósult a nullszaldó!

A veszteséges működés hátterében – a már említett egészségügyi finanszírozás elégtelensége mellett – a honvédelmi tárca sorozatos rossz döntései (személyi, szervezeti, finanszírozási) is szerepet játszottak.

Voltak hátrányos szerződései is a kórháznak, melyek módosítása fokozatosan elkezdődött, a legnagyobb aránytalanságot jelentő informatikai téren sajnos a honvédelmi tárca saját cégével, a HM EI Zrt.-vel nem sikerült egyezségre jutni. A HM EI Zrt. igazgatóságának elnöke már akkor is a jelenlegi helyettes államtitkár volt.

A katonai szabályozási környezetet is a hátrányos elemek között kell megemlíteni. Világosan kell látni, hogy a katonai szervezetekre (dandár, zászlóalj, laktanya, stb.) érvényes szabályozási rendszer eleve alkalmatlan az egymillió polgár civil egészségügyi ellátásáért felelős kórház racionális működtetésére. Az édesvízi hal sem él meg a tengerben sokáig! Nem véletlen, hogy a honvédelmi tárca termelő tevékenységet végző „egységei” sem honvédségi alakulatok, hanem társasági formában működnek. A kórházi működés sajátosságait a katonai szabályozás – „önhibáján kívül” – nem tudja kezelni!

Az interjúban többször is szóba kerül az egészségügyi finanszírozás rendszere. A leírtak alapján ezt a rendszert továbbra sem érti a honvédelmi tárca illetékese.

A civil egészségügy finanszírozási rendszere teljesítményelvű, a kórházak nem „ellátmányt” kapnak, hanem a betegek szakszerű ellátása után, amit ellenőriz és felülvizsgál a TB, munkájukért díjazásban részesülnek az adott kórházra megállapított keret mértékéig (leegyszerűsítve fogalmazva meg a rendszer működését). A keret túllépése nincs finanszírozva, de a kereten belül teljesítményarányos! a finanszírozás, teljesítménytől független díjazás („ellátmány”) nincs!

A Honvédkórháznak a rendelkezésére álló teljesítménykeretek kihasználása érdekében olyan betegeket is el kell látnia, akik „területileg” más egészségügyi intézményekhez tartoznak. A kórház „kapacitáskihasználása” még így is igen alacsony, messze elmarad a gazdaságossági követelménytől. Vagyis a helyettes államtitkár által említett betegellátás szűkítése nem csupán etikailag kifogásolható, de gazdaságilag sem alátámasztott, mivel az a bevétel csökkenésével, ezáltal a veszteség növelésével jár. Felmerülhetne az egészségügyi dolgozók létszámának csökkentése, bár ezzel a minimumkövetelmények sérülnének. A kihasználatlan kapacitások azonban ekkor is a nemzetgazdasági szintű veszteséget növelik. (Ezért is rövidlátó az a vezetés, mely a Honvédkórházat nem az egész részeként hanem különálló részként, szigetként kezeli.) Érdekes lenne, ha a jelenlegi gazdasági helyzetben, ehhez megkapnák a kormányzati támogatást! A magam több évtizedes szakmai és vezetői tapasztalatával nem javasolnék ilyet eredményorientált tulajdonosoknak, de az államháztartásért felelős szakembereknek sem!

Az interjúban közölt júliusi 40 %-os forgalom (?) növekedéssel szemben a kórház még a rendelkezésére álló finanszírozási keretet sem tudta kihasználni!

A vezetés leváltása valóban megtörtént, négy vezetőt mentettek fel: három tábornokot és az országosan elismert szakmai hírű orvosigazgatót. Ötödikként, később én magam döntöttem az elválásról, miután nem vállaltam el a felajánlott miniszteri biztosi feladatkört és tapasztaltam, hogy a kinevezett biztos nem tart igényt a szakértelmemre. Bár a HVG információi szerint (2012. X. 31.) a jelenlegi helyettes államtitkár más szakmai területen szerzett gyakorlatot.

A Honvédkórház gondjainak megoldást jelentő helyettes államtitkári „huszárvágás” masszív költségvetési többlet forrásokkal párosul: 2012 őszétől, négy hónap alatt 5 milliárd Ft. nem tervezett támogatást nyújtott a tárca költségvetéséből a miniszter. Ennek elmaradása esetén ismételten csődhelyzetről számolt volna be a helyettes államtitkár. Csak emlékeztetőül: a korábbi vezetés esetében a „honvédkórházi” 2012. évi minisztériumi költségvetési támogatás 2,4 milliárd Ft-tal volt kisebb, mint 2011-ben. És ilyen támogatás csökkentés mellett kellett volna azonnal!, veszteség nélkül működni!!! 

Azonban a kórház működése minden jel szerint most is veszteséges, legfeljebb a költségeket más feladatokra, vagy intézményekre számolják el. Folyik a lázas látszattevékenység a döntések igazolására, ismételten átvilágítják a működést, létrehoznak új szervezeteket és új pozíciókat (amelyek részint korábban is megvoltak) miközben elfelejtődik a kórház alaptevékenysége és a kormányzati tisztségviselőkkel szembeni követelmény: szolgálják a közjót és ne kiszolgálják az érdekcsoportokat! A Honvédkórház (Állami Egészségügyi Központ) múltja és jövője elvisel ilyen epizódokat, legfeljebb utóbb megint kiderül, hogy a király meztelen!

Hajrá Honvédkórház!