VASZakarat
A VASZ, a Vasutas Szakszervezetek Szövetsége 2013. január végén alakult. Tagjai: a Mozdonyvezetők Szakszervezete, a Vasutasok Szakszervezete és a VDSZSZ Szolidaritás. A Mozdonyvezetők Szakszervezete az Autonóm Szakszervezetek Szövetségéhez tartozik, a Vasutasok Szakszervezete a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) tagja, a VDSZSZ Szolidaritás a Liga Szakszervezetek tagszervezete. A MÁV-nál számos szakszervezet végez érdekvédelmi munkát, de évtizedes távlatban ez a három szövetség vitte és viszi a prímet. Nos, ez a viszonylag új vasutas konfiguráció a VASZ zászlaja alatt – nyomásgyakorlás céljából –demonstrációt szervez a VOSZ székháza elé április 11-én arra hivatkozva, hogy a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége a kerékkötője a 2013. évre érvényes – országos szintű – bérajánlás kiadásának. A demonstrációra készülő aktivisták sajnos rossz címet kaptak: a VASZ-megmozdulást – ha egyáltalán szükséges és indokolt –nem a VOSZ központja, hanem a vasútban érdekelt tulajdonos vagy a nevében eljáró munkáltató székháza elé kellett volna szervezni.
Felhívom a figyelmet néhány fontos körülményre, összefüggésre.
A MÁV-konglomerátum tartósan veszteséges nagyvállalati csoport, amelynek átszervezése/korszerűsítése folyamatosan zajlik. E monstrumot nem olcsó működtetni: a vasút állami dotációigénye időről időre a GDP 0,5-1 százalékával egyenértékű. Ez évente 150-250 milliárd forintot is jelenthet a költségvetés terhére. Reméljük, hogy a cégcsoport vezetői a modernizáció tántoríthatatlan hívei, és munkájukkal a korszerű, teljesítményorientált és magas színvonalú szolgáltatást nyújtó vasút kiépítésén fáradoznak.
A MÁV Zrt. 100 százalékban állami tulajdonú vállalat, amelynek számos részvénytársasága és korlátolt felelősségű társasága van. A cégcsoport munkavállalói jelentős részben közszolgáltatást biztosítanak, külső-belső regulák és szigorú vezénylés szerint. A dolgozók munkahelyi kapcsolatait és viszonyait az elsősorban a tradicionális versenyszférára fazonírozott munka törvénykönyve és a cégcsoport vállalatainál érvényes kollektív szerződések határozzák meg. Függetlenül a szabályozástól jó ha itt és most nyíltan tisztázzuk: a vasutasok tízezrei nehezen sorolhatók az üzleti szektor munkavállalói közé, tevékenységük jellege inkább a közszolgálatba illik.
Számomra nem világos, hogy a cégcsoport szakszervezetei a béremelési igényekkel miért nem a tulajdonos képviseletében eljáró – és a munkáltatói jogokat gyakorló – személyhez, személyekhez fordulnak. Nevezetesen a MÁV Zrt. vezérigazgatójához, helyetteseihez vagy a leányvállalatok vezetőihez. A VOSZ nem munkáltatója a MÁV Csoport dolgozóinak, így az infláció mértékét jelentősen meghaladó béremelési igényeiket (4,0-5,2 százalék) biztosan téves címre adresszálták. A MÁV Zrt. és leányvállalatainak irányító és ellenőrző testületeiben van munkavállalói képviselet, tehát közvetlenül van arra mód, hogy a szakszervezeti vezetők tolmácsolják a dolgozók bérköveteléseit. Arra gondolni sem merek, hogy a függetlenített szakszervezeti funkcionáriusok a munkáltató(k) jelenlétében a „hallgatag ember” kockázatmentes pozícióját választották. A MÁV Csoport munkáltatói szervezetei (vállalkozásai) nem VOSZ-tagok, így a magyar vasutasság bérügyeiről a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége nem illetékes nyilatkozni. Nagy lenne a szakszervezeti felháborodás, ha a VOSZ vezető testületei ország-világ előtt közzétennék: mekkora éves átlagkereset-emelést javasolnak a MÁV Csoportnál. De az sem elfogadható és főként nem előre mutató, ha a magyar vasutasok szakszervezeti vezetői azt gondolják, hogy ők hivatottak a magántulajdonú üzleti szektor bérügyeinek képviseletére, intézésére. Nem. Erre őket senki nem hatalmazta fel. VASZ kontra VOSZ? Ez így elég abszurd, hiszen egy országos vállalkozói szövetség nem nagyon tud mit kezdeni egy állami vállalatcsoport szakszervezeti szerveződéseivel. Ezért jeleztem jegyzetem elején: az április 11-i tüntetésre készülők eltévesztették az utca nevét és a házszámot.
Növekedés nélküli, válságos versenygazdasági közegben csak rendkívül korlátozott mértékben engedhető meg a közszolgálati bérek fejlesztése, és csak ott, ahol a belső átrendezések során pénzeszközök szabadulnak fel. Ebben az évben – egy sokat vitatott nagy átalakítást követően, várhatóan ősztől – a pedagógusok munkabérét emelik központi forrásokból. A felelős állam – élve munkáltatói jogkörével – a rendszer reformjának befejezésével hosszú távon javíthatja a közoktatásban dolgozók munkabérhelyzetét. Ez ellen – emlékezetem szerint – a versenygazdasági oldalról nem hangzott el kritikai megjegyzés.
De miért is szervezik akkor ezt a vasutas-megmozdulást a VOSZ székháza elé? Az eddig leírtakból arra lehet(ne) következtetni, hogy a vasutasság és a VOSZ között nincs intézményesített kapcsolat. Csakhogy: a VDSZSZ Szolidaritás egyaránt tagja az országos hatókörű Liga Szakszervezeteknek is, és a VASZ-nak is. A személyi kapcsolódás törvényes és köztudott: mindhárom szervezetnek ugyanaz a személy az elnöke, ebből kiindulva már könnyebben érthető a tervezett „vasúti menetrend”.
A VASZ az utcáról, erődemonstrációval és az indulatok felkorbácsolásával akarja kényszeríteni az üzleti szférát képviselő VOSZ-t az országos bérajánlás megkötésére.
VASZ-remények szerint a közhangulat nyomásától megrettenő VOSZ – a többi országos munkaadói szövetséggel karöltve – a kormánnyal és az országos szakszervezeti konföderációkkal (köztük a Liga Szakszervezetekkel) megkötné a 2013. évi bérmegállapodást a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) keretén belül, azaz országos szinten. Itt egy fontos momentumra hívom fel a figyelmet: a VKF másik két országos munkaadói szövetsége egyetlen hivatalos közleményben sem jelezte, hogy támogatná a Liga vagy a VASZ bérköveteléseit, így a VOSZ-t kizárólagos kerékkötőként feltüntetni igaztalan közlés.
Az aláírt VKF-dokumentum birtokában és arra hivatkozva a Mozdonyvezetők Szakszervezete, a Vasutasok Szakszervezete és a VDSZSZ Szolidaritás (együtt: VASZ) megindíthatnák a bérharcot a vasútnál, ezzel példát mutatva a többi – nem magántulajdonban lévő – közszolgáltatást végző vállalat munkavállalói érdek-képviseleti szervezetének is.
Értjük az elképzelést, csak nem vonzó számunkra. A vasutas ötletgazdák pontosan tudják, hogy a VKF-szintű országos bérajánlás kierőszakolása mankót, kapaszkodót jelentene a vasutas bérkövetelésekhez (is). Tehát, ha Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán létrejönne egy nemzetgazdasági szintű háromoldalú – bérajánlásra vonatkozó – megállapodás, a vasutas-szakszervezetek azonnal követelnék az országos ajánlásnak a MÁV-nál történő kötelező érvényesítését. Az egy pillanatig sem zavarja a vasutas-szakszervezeti vezetőket, hogy az egységes országos bérajánlás végrehajtásába az üzleti szféra jelentős hányada belerokkanna (másik része pedig figyelmen kívül hagyná), miközben a tartósan veszteséges állami és önkormányzati cégeknél a racionális megfontolásokat félretéve kierőszakolnák a munkabérek emelését. Na, ennek a szituációnak a létrehozásában nem érdekelt és nem partner a VOSZ!
A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége szakmai alapon és tárgyilagosan értékeli a magyar gazdaság jelenlegi állapotát és perspektíváit. A szerény teljesítménymutatók ellenére a VOSZ hosszú mérlegelés után tudatosan vállalta a kötelező bértarifa-emelésből (minimális bér, garantált bérminimum) fakadó újabb munkáltatói terheket, de ez nem jelenti azt, hogy a szövetség felelőtlen részese és közreműködője lehet a gazdaság jelenlegi adottságait figyelmen kívül hagyó, egységes országos bérajánlás elfogadásának. Már korábban is leírtam, most megismétlem: a VOSZ nem tartja indokoltnak az országos érvényű irányszám kiadását, mert nemzetgazdasági és ágazati szinten is szignifikáns a vállalati teljesítmények szóródása. Napjainkban –néhány kivételtől eltekintve – a munkahelyi (cégcsoport)szintű bérmegállapodásoknak van létjogosultsága, és kizárólag a költségviselő képesség és a teljesítmények függvényében. Ennek az elvárásnak, ennek a követelménynek az állami és önkormányzati tulajdonú vállalatok esetében is maradéktalanul érvényesülni kell!
A szerző a VOSZ főtitkára
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
