A kormányfő utasította a belügyminisztert, hogy ne engedélyezzen olyan rendezvényt, amely sértheti az Élet Menete felvonulást –közölte maga Orbán Viktor a parlamentben. Ez önmagában üdvözlendő lenne, hiszen az úgynevezett Nemzeti Érzelmű Motorosok Egyesülete ugyanerre az időpontra, a holokauszt emléknapjára hirdette meg a saját, brutálisan áthallásos elnevezésű Adj gázt! vonulását. Mégsem szerencsés, ha a miniszterelnök felülírja a jogszabályt, és egy az ízlésével – és a túlnyomó többségével is – ellentétes megmozdulást be akar tiltani.

A gyülekezési jogról szóló törvény ugyanis pontosan rögzíti, hogy egy demonstrációt a rendőrség mikor akadályozhat meg. Íme: ha a tüntetés bűncselekményre hívna fel, illetve mások jogát vagy szabadságát korlátozná, ha közhatalmi szervek működését befolyásolná, s ha a rendezvény miatt a közlekedés más útvonalon nem lenne biztosítható. A motorosok esetében kérdéses, hogy felvonulásuk ütközhet-e a fenti pontokba. Hajánál fogva előráncigált érvként a mások jogainak és szabadságának sérelme jöhetne szóba, hiszen minden tüntetés akadályozza például a közlekedést. De hogy jogszerűen az 1947-es párizsi békeszerződésre hivatkozva demonstrációt betiltsanak, az abszurd.

A BRFK határozatában viszont ezt tette, csakhogy saját dugába dőlt, mert a békeszerződés szerint „Magyarország minden szükséges intézkedést megtesz aziránt, hogy a magyar fennhatóság alá tartozó minden személynek biztosítsa faji, nemi, nyelvi vagy vallási különbség nélkül az emberi jogok és az alapvető szabadságok élvezetét”. Vagyis: a nemzeti érzelmű motorosok szervezetének is joga van a véleménynyilvánításhoz. Akkor is, ha az általuk közvetített üzenet visszatetsző, bántó, megalázó.

Mindannyiunk érdeke, hogy ez így is maradjon, és – pozíciójával visszaélve – senki ne döntsön arról, hogy mit lehet mondani, s mit nem. Ma is érdemes Voltaire-t idézni, aki azt mondta: „semmiben nem értek egyet önnel, de mindent megteszek azért, hogy elmondhassa a véleményét”. Kijelentése érvényes, egyébként könnyen a múlt évszázad valamelyik diktatúrájában találnánk magunkat, ahol a másként gondolkodókat elhallgattatták, gyakran pedig ennél is durvább eszközökkel éltek.

Mindebből tanulva a tolerancia még inkább felértékelődhet. Bármilyen aljas, megvetendő, a társadalom egészét vagy egyes tagjait sértő, kirekesztő eszmékkel szemben sem lehet célravezető a jog eszközeivel fellépni; érdemesebb érvelni, vitatkozni. És lehet jó példát mutatni. Orbán a motorosok rendezvényének betiltására vonatkozó utasítás helyett beérhette volna azzal, hogy minden rasszista, antiszemita gondolattól elhatárolódik. Vagy mondhatta volna azt, hogy maga és kormányának valamennyi tagja az Élet Menetének első sorában vonulva fejezi ki, miként vélekedik az alantas eszmék hirdetőiről.