A jogszabályban több száz szakma képzési követelményrendszerét próbálják meg egységes szövegbe foglalni, ám kérdéses, hogy a balett-táncostól a kőfaragóig terjedően erre valóban van-e reális lehetőség. De maradjunk a tervezet szövegénél: vajon lehet-e az abroncsgyártótól a vízvezeték-szerelőig, a bűnügyi rendőrtől a vagyonőrig egységesen kezelhető előírásokat megfogalmazni? Nyilván szerencsésebb lenne, ha szakmacsoportonként tennének kísérletet a feltételek körülírására. Ha kicsit több időt szenteltek volna a jogszabály kidolgozására, valószínűleg elemi helyesírási hibák sem fordultak volna elő a szövegben.

Persze mindezen már túl vagyunk, hiszen a jogszabály megszületett, s vasárnap hatályba is lépett. Kész szerencse, hogy legalább nem kell kinyomtatni – ez egy méter vastag kötet lenne –, mert a Magyar Közlöny elektronikus formában is hivatalos kiadványnak tekintendő. Ha nem így lenne, az előfizetők a pénzükért könyvespolcot is igényelhetnének. De komolyra fordítva a szót: tényleg úgy gondolja valaki, hogy van ember, aki több mint harmincezer oldalnyi joganyagot képes feldolgozni?