Közelítsük meg a kérdést ezúttal így: Kína, Japán és a két Korea élén is új, a bizonyítási vágytól égő vezető áll. Még a phenjani „új fiú”, a harmincéves Kim Dzsong Un ül a legrégebben a hatalom csúcsán, de ennek sincs másfél éve. Mindez szintén belejátszik abba, milyen reakciókat vált ki a térségi főszereplőkből a koreai válság, amelyet Phenjan egyre irracionálisabb magatartása kelt.

Igen zárt rendszer, elszigetelt „remeteállam” az észak-koreai, nehéz azonosítani a szándékait. Ha háborút akar kiprovokálni, világosan kell látnia, hogy rövid úton leradírozhatják a térképről („ez nem hatnapos háború lenne, hanem hatórás vagy hatperces”, mondja egy kolléga). Ha több segélyt követel ezen az úton, akkor pedig azt láthatná be, ezt nem kardcsörtetésre adja a világ. Semmi meglepő nincs benne, hogy Hague brit külügyminiszter azt a kérdést kapta: lehetséges-e, hogy Kim „nem komplett”.

Szélsőségesen provokatív magatartása – amit talán az magyaráz, hogy ki kell vívnia tekintélyét a tábornoki kar előtt – annál is különösebb, mivel Szenczy Sándor, az észak-koreai útjáról most hazatért baptista lelkész arról számol be: az országban a nyitás jelei tapasztalhatóak. Most először műholdon a BBC-t nézhette a szállodában, internethasználatot kérhetett volna, működnek a mobiltelefonok. A koreai válság a világpolitika egyik nagy anakronizmusa. A félsziget megosztottsága az 1950–53-as háború, illetve fegyverszüneti egyezmény óta áll fenn. Több mint két évtizeddel a hidegháború vége után is.

Az északi–déli kapcsolatok a mostaninál kevésbé viharos éveiben voltak olyan bizalomerősítő lépések, amelyek legalább a lehetőségét felvillantották a majdani újraegyesítésnek. A gazdaságilag is legjelentősebb projekt a keszongi közös ipari övezet, ahol ötvenezer északi dolgozik a délieknek, és amely nem mellesleg Phenjan egyik fő devizaforrása is. Most ezzel szemben is provokatívan lépett fel.

A KNDK egyetlen szálon kapcsolódik a nemzetközi közösséghez, ez pedig Kína, a megoldás kulcsa. Peking hozzáállásában az új vezető, Xi Jinping megnyilatkozásából ítélve változás érzékelhető, egyre türelmetlenebb protezsáltjával szemben. John Kerry amerikai külügyminiszter soron következő térségbeli útja megmutathatja, hogy a válság mennyiben sodorja Washingtont és Pekinget azonos platformra. Szemléletes, hogy a bombázókat is felvonultató USA most halaszt egy rakétakísérletet.

A világ tart attól, hogy akár egy hírszerzési félreértés vagy navigációs hiba casus bellit provokál, és újra nyílt fegyveres konfliktus tör ki a Koreai-félszigeten, csak immár XXI. századi körülmények között. Az 1962-es kubai rakétaválság idején a világ egyszer már nem sokkal kerülte el a „kommunizmus” és az „imperializmus” összeütközését. De akkor a főszereplők racionálisabbak voltak, mint ma egyesek. Nem mellesleg pedig: az atomprogramja nyomán állandóan vallatóra fogott Irán is árgus szemekkel figyeli, hogyan birkóznak meg a hatalmak egy ilyen kérdéssel.