Március 22-én tudhattuk meg a Magyar Közlönyből, hogy április 15-re a kormány nemzetközi összehasonlítást is tartalmazó jelentést kér az ágazat vezetőitől a lakosság egészségi állapotáról. Bizonyára alapos lesz az összeállítás, bár ennyi idő alatt rendes helyen egyetlen ember alapos felmérését sem vállalják, csak ha az illető befekszik.

A lakosság ennyire nem ér rá. Így hát újabb megfejthetetlen leletre kell számítani, pedig a számokkal való mellébeszélés az egyik olyan tényező, ami bizonyára súlyosan rontja a lakosság egy részének mentális állapotát, de az enyémet mindenképpen. Az MTI nemrég pompás ábrát tett közzé, amely szerint hosszabb távon lényegében változatlan az orvosok száma Magyarországon, miközben minden szakmai szervezet nyomja a vészcsengőt, hogy ezres nagyságrendben mennek külföldre a kollégák. Rákérdezésre azután kiderül, hogy valójában senkinek nincsenek pontos számai.

Viszont, ha igazak a szintén óriási szórással repkedő számok úgy általában az országból távozókról – a bevett szónoki fordulatok szerint ez félmillió, de senki nem tud semmivel sem bizonyítani –, akkor semmi nem történt, hiszen az orvosok csak elmentek a páciensek után. Konkrétan persze nem, de szám szerint igen. Ha évi 1000 orvos távozik, akkor arányában annyival vannak kevesebben itthon, mint amennyivel csökkent a potenciális betegek száma. (Jó, nyilván nem a gyerekek és az öregek ülnek fel a fapadosokra, hogy elmenjenek munka után, az orvosokra viszont ennek a két korosztálynak van a leginkább szüksége. De azért van jelentősége a párhuzamos fogyatkozásnak.)

Más számok sem segítenek. Az egészségügyi kormányzatnak, ha tudni akarja, milyen állapotban van az ország, ismernie kell a munkanélküliek számát. Ők ugyanis sokkal sérülékenyebbek, mint mások. Ha a hivatalból kapott számokkal dolgoznak, sok százezerrel lejjebb lesznek, mint az ellenzék, illetve sok fontos szakértő adataival lennének. Kérdés, akar-e valaki igazat mondani. Ijesztően, több tízezerrel csökkent továbbá a felsőoktatásban felvételire jelentkezők száma, 93 ezerre. Csakhogy a legérintettebb, az 1995-ös évfolyamban összesen 112 ezren születtek. Hol a probléma? Akar valaki értelmesen beszélni?

Én magam egy számról tudok, amely vitathatatlan és megköveteli, hogy fölé görnyedjenek. Tavaly 705 emberrel többen haltak meg, mint a megelőző évben. Ami nem normális. Előfordult már, hogy romlott ez a szám, de a civilizációnk haladásának szinte az egyetlen biztos mutatója, hogy tipikusan javul. Ha nem, baj van.

Lehet mondani, hogy a 130 ezer körüli halálesethez képest 705 jobbra vagy balra nem észrevehető. Próbáljuk ki, mondjunk el 705 tetszőleges nevet egymás után, gondoljuk el, hogy ők jöttek hozzá a tavalyelőttiekhez, majd mondjuk azt, hogy nem számít! Pedig mégiscsak erre vall, hogy a megszületett babák számáról hol miniszterelnöki diadaljelentést hallunk, hol öblös hangú kontrát, de azt, hogy sokkal többen halnak meg annál, mint ahány embernek szabály szerint kellene, senki nem említi, az okát nem kérdezi. Viszont megnyugtató, hogy tudjuk az MTI-től: a Médiaunió kezdeményezésére épp 500 ezren szoktak rá a sportolásra nagyon rövid idő alatt. Ez jót tehet a közérzetnek és az étvágynak, így bizonyára ezzel hozható összefüggésbe az az európai hitelesítésű adat, amely szerint földrészünkön nálunk van a legtöbb túlsúlyos ember. Ha valakit folyton számokkal etetnek...