Negyvenkét éve, április 8-án kezdődött London mellett az első roma világkonferencia, erre emlékezve ünnepeljük a nemzetközi roma napot. Ez a jeles esemény kezdetektől fogva keserédes. Amellett ugyanis, hogy a cigány emberek sokszínű kultúráját ünnepli, arra is felhívja a figyelmet, hogy a roma kisebbséget a mai napig mennyi probléma sújtja.

Van-e okunk idén önfeledten ünnepelni? Lehet-e nyugodt szívvel örülni a Nobel-békedíjjal kitüntetett Európai Unióban, ahol tízből legalább nyolc roma a szegénységi küszöb alatt él? És lehet-e vidám a hangulat Magyarországon, ahol az elmúlt öt évben legalább 61-szer támadtak meg romákat etnikai hovatartozásuk miatt? Az EU büszkén hirdeti, hogy működése „az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékein alapul”. Ezek a szép elvek azonban sokszor egyáltalán nem érvényesülnek a több mint 6 millió uniós roma állampolgár számára, akiket rendszeresen ér hátrányos megkülönböztetés az oktatás, lakhatás, foglalkoztatás, az alapvető szolgáltatások és a rasszista erőszaktól való védelem terén.

A diszkrimináció nem az unió „keleti blokkjának” sajátja, hanem az egész közösséget érintő probléma. Az ENSZ és az EU által tizenegy uniós tagországban – köztük nálunk – tavaly végzett felmérések szerint a megkérdezett romák közel fele számolt be arról, hogy etnikai alapú diszkrimináció érte a megelőző egy évben. A rasszista diszkrimináció megakadályozása nem csak a tagállamok kötelezettsége, ebben az EU intézményeinek kellene vinniük a közös zászlót. Az uniónak a közösségi szabályok betartatására teljes jogi és politikai arzenál áll a rendelkezésére, amit sokkal bátrabban kellene bevetnie. Több mint egy évtizede született az úgynevezett esélyegyenlőségi irányelv, ennek dacára az unió tagállamaiban rengeteg jogsértés történik. Mi úgy látjuk, hogy Brüsszelnek a tagállamok elleni szankcióktól sem kellene visszariadnia, különben aligha történik előrelépés.

Estig lehetne sorolni a példákat, amikor roma közösségek földrajzilag elkülönítve, sokszor borzasztó lakhatási körülmények között kénytelenek élni – ráadásul a családoknak folyton a kilakoltatástól kell félniük. Bulgáriában a mintegy 750 ezer fős roma lakosság több mint 70%-a, Romániában az 1 millió 850 ezres közösség 60%-a él teljes szegregációban, sokszor víz, villany, közlekedés, iskola és egészségügyi szolgáltatások nélkül. Rómában és Milánóban az elmúlt hat évben minden második napra jutott kilakoltatás. Tavaly Franciaország-szerte közel 12 ezerszer lakoltattak ki (főleg roma) családokat, nagyrészt erőszakosan és jogellenesen, minden figyelmeztetés nélkül. Párizs mellett a múlt héten 230 ember került így az utcára.

A romák az iskolákban is hátrányos bánásmóddal szembesülnek. Csehországban öt évvel az országot az oktatási szegregáció miatt elmarasztaló strasbourgi ítélet után is a roma diákok közel egyharmadát helyezik a gyengébb szellemi képességűeknek kialakított osztályokba. Szlovákiához hasonlóan, Magyarországon is a roma gyerekek körülbelül egyharmada jár szegregált osztályokba, ahol sokkal rosszabb minőségű oktatást kapnak. Emiatt is van, hogy a magyarországi roma felnőttek mindössze egyötöde jut tovább az általános iskolán. A magyarországi roma lakosság is azért marad el sok fejlődési mutatóban a többségi társadalomtól, mert többszörös diszkrimináció éri. A legsúlyosabb probléma azonban konkrétan a családok életét és biztonságát fenyegeti.

Az etnikai alapú erőszak, a megfélemlítés ellen cigány honfitársaink nem kapnak hatékony hatósági védelmet. 2008 óta legalább kilenc ember halt meg a rasszista erőszak miatt, köztük két kicsi gyerek. A rendőrség számtalan esetben nem ismeri fel a támadások rasszista indítékát, és rosszul minősíti az ügyeket, vagy egyáltalán nem nyomozza ki azokat. Idén januárban Miskolcon két roma fiatal lányt ért zaklatás és fizikai támadás származásuk miatt. A lányok és a segítségükre siető civilek részletes esetleírása ellenére nem gyűlöletbűncselekménnyel kapcsolatban indítottak nyomozást, hanem sima garázdaság miatt. Az eset előtt pár héttel a helyszínen rendezett a Jobbik és a hozzájuk csatlakozó szélsőjobbos csoportok kirekesztő hangvételű, cigányokat megbélyegző vonulást.

A rendszeres szélsőjobboldali tüntetések, vonulások miatt országszerte roma közösségek élnek időről időre félelemben. Ezt tetézi, hogy a rendőrség sokszor nem tudja megvédeni a fenyegetett embereket. Gyöngyöspata rossz emléke még mindig kísért. Többek között Devecseren is, ahol a tavaly augusztusi jobbikos rendezvényen annak ellenére nem avatkoztak be a helyszínen nagy erőkkel felvonuló rendőrök, hogy a cigányellenes jelszavakat skandáló tömeg betontömbökkel támadta a házuk udvarán tartózkodó romákat. A két személyi sérüléssel járó incidens után indított eljárást csak a részletes sértetti leírás miatt változtatták meg közösség tagja elleni erőszak vádjára.

Az, hogy a magyar rendőrség nem védi a romákat a rasszista erőszaktól, és az ilyen bűncselekmények etnikai motivációját nem nyomozza ki, ugyanúgy az esélyegyenlőségi direktíva megsértése, mint az oktatási vagy lakhatási szegregáció. Ha az EU komolyan gondolja, hogy 2013 az uniós polgárok éve lesz, akkor a jogok és szabadságok védelmét mindenkire egyenlően ki kell terjeszteni. Az uniónak élnie kell a közösségi jogkövetés kikényszerítésének eszközeivel, és nem csak a gazdasági vagy a szabad versennyel kapcsolatos kérdésekben kell indítania kötelezettségszegési eljárást, hanem a legkiszolgáltatottabb kisebbségeket sújtó diszkrimináció megakadályozására is.

Persze Magyarországnak egyáltalán nem kell megvárnia, amíg az EU egy nagyot és fájdalmasat koppant a fejére – polgárai biztonsága érdekében megelőzheti a bajt. Hazai civil szervezetek régóta javasolják, hogy a gyűlölet-bűncselekmények megelőzésére külföldi mintára hozzanak létre hatékony szervezeti megoldást (például nyomozó csoportokat) a rendőrségen és az ügyészségen belül. Az is sokat segítene, ha a szervek a nemzetközi normáknak megfelelő bűnügyi protokollt alkalmaznának, a jogalkalmazók speciális képzésben, a sértettek megfelelő áldozatvédelemben részesülnének. Mindez egy hatékony adatgyűjtési és monitoringrendszerrel együtt nagyon nagy lépést jelentene az ország, az EU és minden roma polgártársunk számára.

A szerző az Amnesty International Magyarország kampánykoordinátora

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.