Azt kérdeznénk kellő tisztelettel a magas pártirodától, hogy miről lehet Obama embereit már messziről felismerni, hogy összefutva velük az utcán jól a szemükbe nézhessünk, mielőtt teljesen ellepik az országot. Hogy néznek ki? Milyen öltözékben járnak, viselnek-e bajuszt, pofaszakállt, van-e sebhely az arcukon, velőtrázó-e a kacajuk; nem akarunk úgy járni, mint legutóbb.

Ki volt ugyan mondva a magas pártiroda által naponta, hogy a szocikat bizonyos Ron Werber instruálja egyenesen Izraelből, akinek már a nézésén látni, hogy legszívesebben magyar gyerekek vérét inná, ebből következően hiányzik belőle minden emberi jóérzés; ennek tudatában jártuk az utcákat, hogy ha összefutunk Ron Werberrel és társaival, felszólítsuk őket a távozásra. A végén aztán mindjárt két ilyen embert is fogtunk, ám kiderült, hogy egyik sem Ron Werber, az egyiket George E. Birnbaumnak, a másikat Arthur J. Finkelsteinnek hívják, mindkettő hírhedt kampányguru, előbbi Amerikából, utóbbi Izraelből, ám mindkettő a mi drága pártunk tanácsadója.

Alig győztünk bocsánatot kérni. Ezért is igénylünk az eddigieknél pontosabb személy- és jellemleírást, nehogy megint belénk kössenek, mint pár hete is, amikor Révész Sándor írta meg, hogy ez az Amerikában nevet szerzett Finkelstein „irányította a homofób Jesse Helms szenátor kommunikációját, melyben a buzizás jelentős szerepet kapott. Finkelstein eközben stabil élettársi kapcsolatban él egy férfival, akivel két gyermeket nevelnek. (…) Finkelstein öntudatos zsidó. Az utóbbi években elsősorban Izraelben tevékenykedik. A mérsékelt és a szélsőséges zsidó nacionalisták összeboronálásán fáradozik. Dél-Karolinában viszont nem habozott »rádolgozni« megbízója demokrata riválisának zsidó származására”.

Mi rendes, öntudatos, kétkezi békemenet vagyunk, ám ez még bennünket is megzavart, még jó, hogy nem kezdtünk buzizni. Nem Finkelsteinnel van bajunk, ő a jellemrajza alapján kormánypárti politikusaink prototípusa, nemzeti példakép, hanem, hogy annak idején egyszerűbb volt minden.

Franka polgármester kiállt a nyilvánosság elé, és megmondta: „ezeknek csöpög az orruk, a fülük lejjebb van, mint az orrcimpájuk, és csámpásak”, ehhez már lehetett igazodni, az ember csak az orrukat és a járásukat figyelte, és soha nem tévedett. Az instrukció elméleti részével, mármint hogy Finkelstein a mi zsidónk, tehát jó zsidó, míg Ron Werber nem a mi zsidónk, tehát nem jó zsidó, alapvetően semmi baj, hiszen ma már a keresztény-nemzeti közéletet élő magunkfajta magyar egyetlen pillantással meg tudja különböztetni az utcán a jó magyart a rossz magyartól meg a nem magyartól, a jó cigányt a rossz cigánytól, a jó kommunistát a rossz kommunistától, ám Obama elnök néger, s feltehetően a tanácsadói között is akadnak feketék.

A magyar politikai kultúra azonban még nem tart ott, hogy a magunkfajta igaz magyar ember néger és néger között különbséget tudjon tenni, ezért kérjük a magas pártirodát, hogy közölje záros határidőn belül, szándékoznak-e néger tanácsadókat fölvenni a párthoz. Nem szeretnénk, ha Finkelstein instrukciói alapján esetleg tévedésből saját négert vágnánk majd pofán békemenetelésünk során.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa