Vallasz vagy szülsz!
Ha az abortusz gyerekgyilkosság, akkor tavaly nem 113 emberölés történt Magyarországon, hanem háromszázvalahányszor több, 36 ezer valamennyi, s pár ezrelék kivételével mindegyiket az állami egészségügy keretében követték el, büntetlenül és büntethetetlenül. Ha!
A gyerekgyilkosság bűne és vádja nem tűri a kétértelműséget. Az állam nem tarthatja bizonytalanságban a polgárait abban a tekintetben, hogy minek tartja az abortuszt, gyerekgyilkosságnak, vagy a női önrendelkezés részének. Ha gyerekgyilkosságnak, akkor (az életveszély esetét kivéve) tiltsa be, büntesse szigorúan, és lássa ennek következményeit, fizesse meg ennek politikai árát. Ha viszont ezt nem teszi, akkor ne keltsen bűntudatot hivatalos eljárás keretében a testükkel rendelkező nőkben, mintha gyilkosok volnának. Márpedig (amint azt a Patent Egyesület szerdai számunkban ismertetett vizsgálata szemléletesen bemutatta) a kötelező „tanácsadás” keretében pontosan ez történik. Ott minden szó és minden kép arra szolgál, hogy a fájdalmas döntés – ami persze úgysem változik – minél fájdalmasabb legyen, s minél kínzóbb bűntudattal járjon. A hatalom úgy egyenlíti ki ideológiai tartozását az őt támogató egyházaknak, hogy rátolja a nőkre azt a bűnt, amit maga nem mer bűnnek minősíteni.
Mi másnak nézhetné, mint kegyetlen gyilkosnak az abortuszt választó nők tízezreit, aki ránéz az utcai plakátokra, melyeken a szinte kész csecsemővé öregített magzat szívtépően könyörög az életéért: „megértem, ha nem vagy kész rám, de inkább adj örökbe, hadd éljek!”?
Nyilvánvalóan annál jobb, minél kevesebb az abortusz, minél több gyerek nevelkedik minél megfelelőbb környezetben, minél nagyobb esélyük van az örökbefogadásra a gyerekre vágyó pároknak, akiknek nem lehet saját gyerekük. Lennének tehát itt közmegegyezéses célok bőven, de ezeket ideológiai alárendeltségben nem lehet jól szolgálni.
Az abortuszok száma ugyan folyamatosan csökkent az elmúlt évtizedekben, de nemzetközi összehasonlításban még mindig magas, és sokkal gyorsabban csökkenhetne, ha a kormány nem azt tenné, amit ideológiai okokból tesz, hanem azt, amit ugyanilyen okokból nem tesz: kiterjesztené a felvilágosítást, könnyebbé és olcsóbbá tenné a fogamzásgátlást, kivált annak legkorszerűbb és legbiztonságosabb formáit, kivált a legfiatalabbak és a leghátrányosabb helyzetűek számára.
Az is nagyon helyes lenne, ha védelmet nyújtanának a teherbe esett kamasz lányoknak, akiknek rettegniük kell adott esetben intoleráns vagy konzervatív családjuktól, környezetüktől. Egy magzatot viselő lány nem lehet olyan fiatalkorú, hogy más döntse el helyette, szül-e vagy sem, anya lesz-e vagy sem. Eddig azonban gondviselőjének engedélye kellett az abortuszhoz és az örökbeadáshoz is, és nem volt rá mód, hogy a terhesség előtte titokban maradjon. Ha a kormány valóban a lányok érdekét szolgálná, eltörölték volna az engedélykötelezettséget mindkét esetre, de nem ezt tették, az abortuszhoz továbbra is gondviselői engedély kell. Ha nem akarod, hogy megtudják, mi történt veled: szülnöd kell!
Az anyaságra készületlen, a megértő családi hátteret nélkülöző lányok esetében nincs jó megoldás. Nekik lenne szükségük a legtöbb támogatásra, a legnagyobb nyitottságra, a legkörültekintőbb mérlegelésre, hogy mi lenne a legkisebb rossz. Csak hamis lehet az az ideológia, melyet az ő megzsarolásukkal kell szolgálni.
