Matolcsy bizonyítani akar. Motiváltsága dicséretes, sietsége nem okvetlen. Legalábbis akkor, ha a most jóváhagyott hitelélénkítési csomag előkészítése és kimunkálása olyan lóhalálában történt, amilyenre a jelek utalnak. A tegnapi bejelentés arra jó volt, hogy felmutassa: ő három hét alatt is képes megtenni azt, amihez Simoréknak egy ciklus is kevés volt. De a lépés még nem bizonyíték, hiszen a kérdés eddig sem az volt, hogy tehet-e ilyet a jegybank, hanem az, hogy érdemes-e ezt adott körülmények között megtennie. Azaz alkalmasak-e ezek a lépések a jegybank alapfeladatának ellátása mellett a gazdaság élénkítésére?

Erre jelenleg csak elméleti választ lehet adni, hiszen nem ismerjük, milyen konkrét feltételekkel fog mindez megérkezni az élénkítendőkhöz, a kis- és közepes méretű magyar vállalkozásokhoz. Ez korántsem egyszerű részletkérdés. Az például, hogy egy vállalkozás kiváltja-e devizahitelét forintra, nem egyszerűen attól függ, kiválthatja-e, hanem főként attól, milyen feltételekkel teheti meg.

Ahogyan a csomag másik eleménél, az olcsó hitelnél sem az a kérdés, szeretnének-e felvenni ilyet a cégek. Sokkal inkább az, hogy van-e mire és kinek hitelezniük a bankoknak. Vajon a hitel vagy a meghitelezhetők hiánya gátolja-e a gazdasági növekedést? Ha egyszerűen az olcsó(bb) hitel hiányzik, akkor valamiféle hatást kifejthet a jegybanki élénkítés.

Ha azonban a kis kockázattal meghitelezhető cégek és hitelcélok hiánya az igazi gond, akkor Matolcsynak csalatkoznia kell majd a csodafegyverében. Ez ugyanis önmagában nem teremt olyan vállalkozásokat és beruházásokat, amelyeket érdemes hitelezni.

Az első Szabadság téri Matolcsy-csomag mindenesetre azt mutatja, hogy az új elnök sietős, de azért óvatos elefánt a jegybank porcelánboltjában.