Három éve még azon vitatkoztak a neves közgazdászok, hogy a 2008-ban kicsúcsosodott világválság lefolyását a szimpla vagy a dupla „v” alakzat képezi le. Ma már csak az a kérdés, hogy a „v”-k sokasága egybefüggő szinuszgörbévé fejlődik-e, vagy van remény egy kisimultabb, tartósan felfelé ívelő szakaszra is. 

A hatodik szűk esztendőt éljük, és ha minden igaz, akkor 2014-től valamivel könnyebb lesz az élet – gazdasági téren legalábbis. A növekedés beindul, ez nem is lehet másképp, hiszen az évről évre lejjebb rakott lécet már átugrani sem kell, át lehet lépni rajta. Sem nálunk, sem a számukra fontos euróövezetben nem tartanak azonban még itt. A munkanélküliség döbbenetes szintre jutott az EU-ban, a februári statisztika 26 millió álláskeresőről tud. A 12 százalékos euróövezeti ráta szomorú rekord, de a hazai 11,6 százalék sem impozáns.

A legszomorúbb, hogy a helyzet érdemben akkor sem javul, ha a recesszióból konjunktúrába kapcsol a gazdaság. A sorozatos költségcsökkentésre kényszerített vállalkozások a régi recept szerint működnek, náluk a hatékonyság optimalizálása egyet jelent a létszámleépítéssel. Ahogy azt már múlt héten a Matolcsy György vezette jegybank is igazolta azzal, hogy a versenyszférában dolgozók számának idei csökkenését 0,9 százalékosra tette. Ez csak a négy főnél többet foglalkoztató cégeknél 16 ezres veszteséget feltételez. A statisztikák a foglalkoztatás csökkenésére utalnak, a vállalatok új munkaerő iránti kereslete historikusan alacsony szintre süllyedt – állapítja meg az MNB. A Magyarországról mint Európa termelési központjáról szőtt kormányzati álmok valóra váltásának is a munkavállalók a vesztesei: a minimum ötfős vállalkozásoknál a kormányváltáskori 1,828 millióval szemben tavaly év végén 1,811 millióan dolgoztak. A különbség: 17 ezer elveszített álláshely. És ennyivel több munkanélküli, akinek egy részét a „gáláns” közmunkaprogramokkal kívánja felkarolni „az egymillió új munkahely” választási ígéretével szédelgő kormány.

Persze az egymillió új munkahely akár igaz is lehet, ha a külföldön maguknak állást találó magyarokat is ide könyveli majd el a statisztika. Ha az állam kreál állásokat, abból vagy újabb eladósodás lesz, vagy a karrierlehetőségtől végképp megfosztott, a szimpla megélhetésért küzdő tömegek kényszerfoglalkoztatása. Növekedés semmiképp.

A tegnap Matolcsy által az állóvízbe dobott kavics ehhez képest nagy hullámokat keltett. A kis- és középvállalkozásokhoz átcsatornázott 250 milliárd forint olcsó hitel formájában jut el – a kiválasztottakhoz. A gazdaság egyes szereplői kis lélegzethez jutnak, többre ez a jó szándék ellenére sem lesz elég. Pedig az állandósult költségvetési megszorításokat a rezsicsökkentési forradalom látszatsikereivel elfedő kormánypropaganda szerint a gazdaság rendben van, csak finomhangolások lehetnek a rendszeren. Ez tévképzet. Tény, hogy az országnak egy komoly, szakmáját értő zongorahangolóra van szüksége. De a kottát is ki kell cserélni.