E sikerek közös titka a „settlement” mozgalom. A „settlement” állandó jelenlétet biztosít a segítségre szorulók számára könnyen megközelíthető irodákban, iskolákban, templomokban, mosodákban, családi napközikben.

Helyszínünk a Sajó völgye, ahol a népszámlálás legfrissebb adatai kirajzolják egy metodista és egy buddhista „settlement” szerveződés kontúrjait. Ezek a vallási jelenségek különös demográfiai adatokkal hívják fel magukra a figyelmet.

A népszámlálás vallási adatait tanulmányozva először azonban pillantsunk a nagy egyházakra. A katolikus és a református hívek adatai nagyjából követik az általános társadalmi trendeket, de figyelemre méltó eltérésekkel. A történelmi egyházakban még a hazai átlagnál is kevesebb a gyermek (14% helyett csak 12%), kevesebb a fiatal (18% helyett 16%), viszont sokkal több az idős (23% helyett 31%) és több a nő (52% helyett 55%). Igazolódik az a bennünk élő kép, hogy a népegyházak jellemző hívei az idős falusi nénik. Ez nemcsak arányokat jelent, hanem erőviszonyokat és tendenciákat is. Ebben a felállásban még a „szaporodjatok és sokasodjatok” elemi bibliai parancsa is lehetetlen kívánság, nemhogy a „tegyetek tanítvánnyá minden népet” evangéliumi küldetése.

A metodisták országos adatai biztatóbbak. A 2416 megszámolt magyar metodista fiatalabbnak tűnik, mint a magyar társadalom egésze: 20% gyermek, 20% fiatal, és csupán 19% idős. Borsodban aztán izgalmas arányokba botlunk. A borsodi városokban élő metodisták körében a gyermekek aránya majdnem 40%. Az idősek aránya mindössze 3%! E furcsa célcsoport úgy került a metodistákhoz, hogy a felekezet „settlement”munkát végez szegény telepi közegben. A settlement lakói kapcsolatban állnak egy jól képzett társadalmi körrel más megyék metodista gyülekezeteiből. A cigánytelep lakói tehát egy elit klubba léptek, amikor metodistákká lettek. Vadonatúj metodista templom hirdeti a közösség erejét Alsózsolcán.

A népszámlálók hazánkban 9758 buddhistát találtak. Közöttük alacsony az idősebb korosztály aránya (6%). A gyerekek száma is csekély (8%). A tipikus magyar buddhista: nőtlen (51%) vagy elvált (14%) diplomás (35%) budapesti (47%) férfi (53%). Ez a profil nagyon is trendi.

A borsodi falvakban viszont azok, akik a buddhista közösséghez tartozónak vallották magukat, hajszálra ugyanolyan adatokkal jellemezhetők, mint a metodista „settlement” lakói. A népesség bő harmada gyermek. Itt sincsenek öregek. Az iskolai végzettség adatai is szinte pontos egyezést mutatnak a két közösségben: a nyilatkozók több mint felének nincs meg a nyolc osztálya. Ilyen demográfiai adatok a cigánytelepeken jellemzők. Buddha szavai értő közegre találnak a romák kö rében. Sokan egész életükben arra vártak, hogy kiszabaduljanak az alárendeltség szamszárájából, és végre önálló szellemi törekvőként vállalhassanak felelősséget a saját helyzetük megváltoztatásáért. Az indiai koldus királyfira figyelő falusi cigány asszonyok hamar feltalálták magukat az új társaságban, a pesti diplomások között. A meditáló vegetáriánus szinglik a jelek szerint szintén jól jártak evvel a színes kompániával.

Sajókazán a buddhisták szép új gimnáziummal büszkélkedhetnek Soros György és Felcsuti Péter támogatásának köszönhetően. Ötszáz diákjuk már a statisztikusok számoszlopain is nyomot hagy. A kazai buddhisták szorosan együttműködnek a zsolcaimetodistákkal. A zsolcai, kazai, ózdi fiatalok együtt éneklik: „We shall overcome”.

A buddhista „settlement” nem borsodi különlegesség. Baranyában a népszámlálás tanúsága szerint minden nyolcadik buddhista cigány. Évtizedes jelenlétüknek már mérhető eredményei is látszanak a népszámlálás számaiban. Csenyéte és Gilvánfa például látszólag azonos helyzetben lévő nagyon szegény cigány falvak. Gilvánfán azonban 25 éve szinte folyamatos „settlement” munka folyik katolikus, buddhista és más közreműködőkkel. Ennek folytán innen tucatnyian érettségiztek, és heten helyben ismaradtak. Csenyétén viszont nincs „settlement”, s itt mindmáig nem él egyetlen érettségizett lakos sem. Az ország legnagyobb cigány településén, Alsószentmártonban a katolikusok és a buddhisták „settlement” munkájának gyümölcseként a 2011-es népszámlálás már 48 érettségit és 6 diplomát talált.

A továbbtanulás megjelenése a családok stratégiájában visszafogja a korai családalapítást, mivel sok fiatal lány szívesebben választja a gimnáziumot, mint a pelenkázást. Sajókazán, ahol gimnázium nyílt a cigánytelepen, pár éve még évente akár 60 gyerek is született, míg a népszámlálás idejére ez a szám 40 alatt stabilizálódott. Csenyétén, ahol a továbbtanulás nem jelent reális esélyt, emelkedik a szülések száma.

E „settlement” kezdeményezések főként a nagy egyházakon kívül tudtak utat törni maguknak. A hierarchiában nincs megfelelő hely se a faluszéli szegénységnek, se az átlagember problémáinak. A hiteles és elkötelezett törekvéseket tavaly januárban ezért fosztották meg egyházi rangjuktól. Az újnak szánt egyházi szabályozás valójában a mai kihívásoktól megrettent klérus utolsó nagy próbálkozása kiváltságainak életben tartására.

Biztató viszont, hogy az elmúlt években már az ún. történelmi egyházak környezetében is megjelentek hasonló „settlement” törekvések. A máltaiak, a szaléziak és Esztergomban a maristák friss nyugati szellőt engednek be. Rómába pedig most a legmagasabb szinten érkezett az iránymutatás egyenesen Latin-Amerikából. A reformátusok Kárpátalján folytatnak missziót cigánytelepeken, Magyarországon ugyanezt egyelőre akadályozzák a helyi presbitériumok. A görög katolikusok nagy múltú „settlement” munkája Hodászon tiszteletet parancsol. Jó szándékkal indított nyíregyházi „settlement” kezdeményezésükre sajnos árnyat vet a roma kisdiákok elkülönítésének ténye.

A nagy egyházak kezdeményezései is meg fognak látszani a népszámlálási eredményeken, hiszen ők hatalmas iskolafenntartók, akiknek csak meg kellene nyitniuk a gimnáziumok kapuit a kitaszítottak előtt, és megszűnnének a képzetlenség gettói.

A borsodi cigánytelepek ma a reménytelenség szimbólumai. A munkanélküliség, az írástudatlanság, a nyomor nőttön nő, a döntéshozók gondolkodását pedig a korrupció és a Jobbik kultúrája át- meg átszövi. A mindennapokban tapintható a bizalom hiánya. A telepeken a legszegényebbek élnek, de ez az állapot mindenkit sújt. Homo homini lupus.

A „settlement” színhelyei viszont reményt adnak. Biztatást kapnak az emberek, beruházások történnek, lehetőség csillan föl, a hit hegyeket mozgat. A szegénytelepek lakóinak erre nagy szükségük van, de másoknak is. A demokratikus társadalom ezekből tud építkezni. Ki-ki a saját környezetében a valódi előrelépést választja, és választásaink nagyobb léptékben is ebbe az irányba formálják a társadalmat. Nem lehet viszont állami intézkedésekkel konzerválni egy olyan vallási életet, amely iránt kihunyt az igény. A lakosság fele a népszámlálás kérdéseire válaszolva már nem vállal közösséget a nagy egyházakkal. Az emberek valami mást keresnek. Aki pedig keres, az talál. Aki zörget, annak megnyittatik.

*A szerző a sajókazai Dr. Ámbédkar Gimnázium igazgatója.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.