Még nem veszett el Lengyelország – biztatta saját magát is minapi blogbejegyzésében Paul Krugman. A New York Times közgazdasági Nobel-díjas szerzője amiatt aggódik, hogy a varsói vezetők készülnek belépni az eurózónába. Krugman régóta írja, hogy rossz ötletnek tartja az eurót, az unió szerinte nem alkalmas a közös pénzre. Most a lengyel esetben úgy véli: Varsó azért vészelte át a 2008 óta tartó pénzügyi válságot, mert nem tartozott a zónába, s lebegtethette, sőt gyakorlatilag le is értékelte valutáját.

Krugman, akinek blogja Egy liberális lelkiismerete címet viseli, Ciprus, Görögország, Spanyolország, Portugália, Írország példájával győzné meg a lengyeleket. Azt írja, hogy fejjel mennek a falnak, nem értik, hogy az euró csapda. Ráadásul megismétlik a második világháború első csatáit, amikor lovassággal rontottak a tankokra. Ezt nem kellett volna írnia, mert a lengyelek igen érzékenyek a történelemre, s ezt lengyelellenes rágalomként kezelik.

A cikk azonnal vitát keltett. Több lengyel közgazdász megírta: országuk nem egyedül az árfolyam-politika miatt úszta meg a válságot. A lengyel ipar exportorientált, olcsóbban hasonló minőséget állít elő, mint a németek. Ráadásul jelentős a belső piac a 38 milliós országban. Az is előnyös, vetik fel, hogy elavult a bankrendszere, s emiatt a lakosság nem tudott oly mértékben eladósodni, mint a válságországok polgárai. Az euróra pedig szükségük van, mert a gazdaság a hátrányait nem tudja addig ledolgozni, amíg sokkal drágábban jut fejlesztési eszközökhöz, mint a zóna tagjai.

Jacek Rostowski pénzügyminiszter visszautasította Krugman írását. A belépés még nincs napirenden, egyébként is népszavazás dönt majd róla – írta. „Előbb a lengyeleket kell meggyőznünk” – mondta a miniszter, hozzátéve: most hetven százalékuk ellenzi az eurót.

Mint látjuk, lehet valaki liberális, mégis ellenezheti az eurót. Krugman aggódik, mert nem látja eléggé a különbséget a közép-európai és balti ipari államok, illetve a dél-európai csődös eurótagok között. A fontos mégis az, hogy a lengyel közvélemény tudatos része miként reagál a kérdésre. Az egyik lehetőség az elzárkózás a szuverenitás eszméje mögé. Egy olyan ország, amely főleg exportból él, multik és német középvállalatok beszállítója, s kiemelt szerepet játszik a gépkocsigyártásban, nem szigetelheti el magát. Képtelenség feltételezni, hogy a világ nem figyel oda arra, ami történik ott. Még ha perifériának vélik is egyesek.

Lengyelország nem periféria, ahogy Magyarország sem. Része a világgazdaságnak és a demokratikus piacgazdaságok közösségének. Ez a figyelem oka. Akik beruháztak, befektettek itt, nem akarják elveszíteni a pénzüket. A lengyel politikusok megbízható partnernek akarnak látszani. Az eurózónába lépés idejéről a következő választás (2015) után döntenek. A bevezetésről népszavazást tartanak, azt pedig majd nyilván széles társadalmi, szakértői vita előzi meg. Aligha aláírásgyűjtés.