Van, amikor az ítélet messze kerül a józan igazságérzettől. Sztojka Katalin roma jogvédő múlt héten megkezdte ötéves börtönbüntetését. A szövevényes, hosszú évekig zajló ügy előzményei a 2000-es évek elejéig nyúlnak vissza. Ausztria létrehozott egy pénzalapot, hogy egyszeri támogatáshoz juttassák azokat, akiket a náci rezsim alatt osztrák területen rabszolgamunkára kényszerítettek.

Első fokon a Bács-Kiskun Megyei Bíróság azt mondta ki, hogy 156 esetben jogosulatlanul vettek fel pénzt ebből az alapból. Sztojka Katalinnak, mint cigány önkormányzati vezetőnek, az volt a feladata, hogy az igénylők adatait egyeztesse, lepecsételje és továbbítsa az osztrák alaphoz, ahol egy bizottság mérlegelte a jogosultságot. A vád szerint tudomása volt arról, hogy többen jogosulatlanul igényeltek juttatást, ezen túlmenően magánokirat-hamisítást követett el, mert olyan esetben is aláírta a papírokat, amikor nem jelentek meg előtte az igénylők.

Nekem inkább úgy tűnik, hogy visszaéltek naivitásával, megvezették, aztán vele vitették el a balhét. Nyilván elfogult vagyok, mert láttam munka közben, hihetetlen eltökéltséggel és szenvedéllyel dolgozott azokért, akiknek nincs semmijük. Ahogy csak egy jó ember teszi. Mindent el tudok képzelni, csak azt nem, hogy pénzért csalássorozatot szervezzen. 2003-ban ő maga jelezte az osztrákoknak, hogy visszaélésekre gyanakszik. Akkor jött rá, hogy becsapják. Amikor vádat emeltek ellene, nem szervezte meg a védelmét, nem fogadott ügyvédet, annyira meg volt győződve arról, hogy nem követett el bűncselekményt. Biztos volt abban, hogy az igazság úgyis kiderül. Az elsőfokú ítélet azonban hat év börtönnel és pénzbírsággal sújtotta. Ekkor jött rá, hogy nem elég a kirendelt védő. Már későn. Fogadott ügyvédje másodfokon kapcsolódott be az eljárásba, a bíróság azonban három nap alatt lezárta az ügyet, tárgyalást sem tartott. Egy évvel csökkentették a kiszabott börtönbüntetést.

Mindez nemcsak Sztojka Katalin életének személyes tragédiája, hanem veszteség azoknak is, akiknek a hozzá hasonló jogvédők jelentik az egyetlen esélyt. Egyre kevesebben vannak azok, akik a nélkülözőkért dolgoznak és a romák diszkriminációja ellen küzdenek. Miközben nagyobb szükség volna rájuk, mint korábban. Helyi kiskirályok döntenek arról, hogy ki kaphat segélyt, és ki nem, ki vehet részt a közmunkában, és ki nem érdemes még arra sem. Önkormányzati és kormányzati alkalmazottak sikeresen oldják meg azt, hogy uniós vagy hazai forrásokból megvalósuló településfejlesztésekből a legszegényebbek valahogy mindig kimaradjanak. A már egyszer bezárt c iskolákat újra megnyitják.

Sztojka Katalin az ítéletet követően pszichiátriai ellátásra szorult. Két évig ápolták az egyik fővárosi kórházban. Most arra kéri Áder Jánost, hogy legalább a kétéves kórházi kezelését számítsák bele a büntetésbe. Szomorú történet ez. A jó megint elbukott.