Sima, nem fordított
Rendkívüli sürgősséggel kényszerült visszavonni egy alig pár hónapja született döntést a magyar parlament, azt, amellyel az egyes hústermékek fordított áfarendszerét vezették volna be április 1-jétől. A tervezett rendszer lényege az volt, hogy forgalmi adót csak a végtermék értékesítésekor kell megfizetni, az élőállat-értékesítés és a -feldolgozás „nettó áron” történik. Ezzel akarták visszaszorítani a drámai nagyságú csalást és feketekereskedelmet. Az Európai Bizottság azonban nem adott felmentést az általános elszámolási szabályok alól, így vissza kellett vonni az adórendelkezést. Marad a sima húsáfa, nem lesz fordított.
Ha döntéshozóink valóban komolyan gondolják az élelmiszerpiacon (és nem csak a húsvonalon) elburjánzott feketézés elleni harcot, akkor most főhet a fejük. Annyi ellenőr a világon nincs, amennyi az általánossá vált „papír nélküli” forgalmat érdemben vizsgálat alá vonhatná – egyébként is más természetű a baj. A 27 százalékos áfa szinte kiabál a csalásért. A szabályosan üzletelő ilyen mértékben kerül hátrányba a szintén kínjában csaló konkurenciával szemben. Ez a fő oka annak is, hogy a legálisan dolgozó húsipar, gabonafeldolgozó, pék, tejgyár szenved a piacon.
Az egyetlen kézenfekvő megoldás az alapvető élelmiszerek áfájának radikális csökkentése lenne (5-10 százalékra), de ettől a költségvetési számoszlopokat őrző pénzügyéreket kiveri a víz. A tárca számításai szerint egy ilyen lépés úgy 200 milliárdba kerülne, az ügyet szívósan napirenden tartó ellenzék szerint kijön nyolcvanból is. A hatása pedig eljutna a legszegényebbekig is.
Cséfalvay államtitkár a minap azzal vágta vissza az ötletet a parlamentben, hogy a csökkenés úgysem érne el a fogyasztóhoz, mert a boltosok ugyanúgy „lenyelnék” a különbözetet, mint 2008-ban, amikor ötszázalékos áfamérséklésről döntött az akkori kormány. A kereskedők ezt egyébként következetesen cáfolják: adataik szerint az intézkedés után valóban nem csökkent ugyan a bruttó bevétel, de az eladott árumennyiség nőtt. Magyarán ugyanannyi volt a kosztpénz, de több jutott az asztalra.
Csakhogy a mai élelmiszer-kereskedés, annak a csalások miatt hatalmasra nőtt fekete szelete már régen nemcsak költségvetési kérdés, hanem kemény közegészségügyi gonddá vált. Amiről nincs számla, az követhetetlen. A kedves sarki hentes egy disznót vesz papíron, közben kimér mellé még tízet, amit feketén vásárolt, csak arra kell ügyelnie, hogy a pulton mindig csak számla szerinti mennyiség legyen – a többi elfér a szomszédos raktárban, urambocsá! a bolt mellett parkoló furgonban. Ha valaki netán megbetegedne ettől a hústól, senki meg nem mondaná, melyik áruból vásárolt. Elgondolkodhatna már végre valaki azon: vajon ez valóban 80 vagy 200 milliárd forintos adózási kérdésnek számít?
