Az ember egyszerűen nem érti, hogy Kövér László – úgy is, mint felkent Fidesz-sámán – miért izmozik annyit az Alkotmánybírósággal, hiszen pártja rendkívül sokat köszönhet a testületnek. Különösképpen a most épp szapult egykori társnak, Stumpf Istvánnak, aki volt annyira bátor, hogy feladatát, amit Orbán Viktor rendelt számára, elég komolyan vegye: így aztán előadó bíróként is vállalta szakmai véleményét, és olyan határozati javaslatot terjesztett az Alkotmánybíróság elé, amely elmeszelte az előzetes regisztráció intézményét. Ez pedig nyilvánvalóan rosszulesett egykori pártjának, amelynek vezető személyiségei talán úgy érzik, hogy mert véleménye szerint az előzetes regisztráció indokolatlanul korlátozza a választójogot, Stump István már kevésbé jobboldali, mint korábban volt.

De ez igazságtalan feltételezés: hiszen az Alkotmánybíróság épp ellenkezőleg, új teret nyitott a Fidesznek. E ponton érdemes fölidézni, hogy Kósa Lajos ügyvezető alelnök korábban úgy vélte, érdemes volna kizárni a választásokból a tudatlanokat, azt az általa körülbelül egymilliósra saccolt tömeget, amely „funkcionális analfabétákból” áll, ami mélyen jobboldali gondolat, akárki beláthatja, de ha már úgy alakult, hogy ez nem ment, akkor inkább taktikát váltottak.

Már az gyanús volt, hogy a kormánytöbbség csak úgy ripsz-ropsz elfogadta az Alkotmánybíróság döntését, és nem emelte egyből az alaptörvénybe a választási regisztráció intézményét, de hamar kiderült, miért: jobbat ötöltek ki. Ha már fölösleges és kényelmetlen nehézségeket okozna kizárni ezt a tömeget, akkor inkább vonjuk magunkhoz. Így aztán kampányt indítottak értük, s ezt persze szintén le lehet vezetni jobboldali gondolatként, tehát az, aki ideológiai zűrzavart vélne fölfedezni a Fidesz mozgásában, nyilvánvalóan rosszindulatú gyerekfilmkészítő Németországban, de legalábbis médiakutató az ELTE-n.

Ez a kampány, a rezsicsökkentés nagyon bejött. Pedig bízvást kijelenthető, ha nincs az Alkotmánybíróság, akkor nincs rezsicsökkentés, és az a félmilliós tömeg sincs a Fidesz-táborban, amelyet korábban ki akartak zárni a választásból. Így aztán végképp érthetetlen Kövér László kifakadása, aki azt kérdi, vajon ő a demokrata, aki a népfönnségben hisz, vagy az – és e ponton utal Stumpf Istvánra –, aki „a nép iránti bizalmatlanságában egy szűk grémiumtól várja, hogy a csillagok állásából, belekből és madárcsontokból olvassa ki, hogy alkotmányosságisten mit üzen a földi halandóknak”.

E kérdés plasztikusan illusztrálja az új alaptörvény és a belek dialektikus kapcsolatát, de ha már itt tartunk: vajon mi a véleménye Kövér Lászlónak a miniszterelnökről, aki azt kívánja minden magyarnak, hogy „legyen füle a hallásra, és olvassanak a jelekből”. Ej, ez a fránya jóslás! Persze nagyon nem mindegy, hogy ki minek hódol: Orbán Viktor például egy turulszobor tövében biztatott jóslásra, és nyilván nem a néptől elrugaszkodott alkotmányistenhez fordult, ami már Kövér László szerint is biztosan nagyon rendben van.