Azt mondja Kumin Ferenc, a kormány nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkára, Sólyom László köztársasági elnök hajdani főtanácsadója, hogy Kopits György hivatalát vesztett, sértett ember, ennyi a baja összesen. A Költségvetési Tanács Orbán Viktor által menesztett, nemzetközi hírű korábbi elnöke csak ezért írt éles kritikát a magyar kormány politikájáról a Wall Street Journalban. Ám, ilyen alapon Sólyom Lászlótól Mellár Tamásig, Chikán Attiláig tele van az ország sértett konzervatívokkal, akik csakis személyes okokból ütköznek meg azon, ami itt történik. Ennyire egyszerűnek azért a hatalomnak sem kellene lennie, jóllehet a személyes lejáratás módszere nyilván sikerrel kecsegtet.

Kopits György bírálata messze túlmutat Budapesten, amikor azt mondja: a magyar kormány gyakorlatilag minden független intézmény felett átvette a hatalmat, miközben az Európai Unió tartózkodik Magyarország megbüntetésétől, pedig ez az intézményi erózió sérti az EU szellemét, alapvető értékeit és szabályait. Elérkezett az ideje annak, hogy az európai hatóságok elgondolkozzanak a Magyarország elleni fellépésen…, nehogy más országok is kövessék a magyar példát. Ellenkező esetben az EU vezetése… úgy fog feltűnni, mint a destruktív trend engedélyezője.

A magyar sajtószabadsággal kapcsolatos két évvel ezelőtti összecsapások mélységét meghaladja a mostani „magyar vita”, mert nem csak Budapest megítéléséről szól. A képet zavarossá teszik a magyar kabinet politikája melletti elszórt kiállások, amelyek mögött az Egyesült Államokban Barack Obama elnök kritikája, Európában a liberális „zajongás” szocdem–néppárti utálata, esetleg pártszolidaritása dolgozik.

Ám, a lényeg mégiscsak az: Orbán ürügyén az Európai Unió önmagával viaskodik. Az uniós gazdasági-pénzügyi viták leple alól kezdenek kibukkanni a szervezet politikai jövőjéről szóló eltérő elképzelések. Francois Hollande francia elnök szavaival: „baráti feszültség” jellemzi a francia–német viszonyt, ami arról szól, meddig lehet komoly növekedés nélkül, csak megszorításokkal kezelni a válságot. „Mert, ha nem sikerül csökkenteni a deficitet, a megszorító kormányok népszerűtlenek lesznek, amit a populisták kihasználnak, s ez az unió felmorzsolódásához vezethet.” Hollande attól fél, hogy a 2008 után mind teljesíthetetlenebb maastrichti kritériumok szigora által kiváltott unióellenesség felülírhatja a globalizált világban csak gazdasági-politikai egységként életképes európaiság amúgy sem túl erős eszméjét.

Ebbe a folyamatba illeszkedik Orbán etatista demokráciadúlása, s félő, megmozgatja néhány nem kelet-közép-európai politikusi agyát is. Ehhez képest tényleg apróság, hogy Kumin Ferenc csukott szemmel borotválkozik, hogy ne kelljen szembe néznie magával, miközben az európai egység egykori konzervatív nagyságai, Alcide de Gasperitől, Robert Schumanon át, Konrad Adenauerig aggódva tekintgetnek alá mai utódaik tipródására.