(Elhangzott 2013. március 30-án, a Fidesz székháza előtt rendezett tüntetésen.)

Március 29-én korán reggel a rendőrség elhurcolta otthonából Birtalan Gergelyt és Vámos Pétert. Ellenük és további két személy ellen csoportosan elkövetett garázdaság bűntette miatt indult eljárás. Tegnap este tömeges igazoltatást hajtottak végre a Sirályban. Valamennyi rendőri akciónak, beleértve a jogsértő és értelmetlen kora reggeli előállítást a nyilvánvaló célja a jelenlegi tüntetés várható résztvevőinek előzetes megfélemlítése, a részvételtől való elrettentése volt. Akik most itt vagyunk, azt mutatjuk meg a hatalomnak, hogy nem félünk.

Huszonöt évvel ezelőtt, 1988. március 15-én ugyancsak megfélemlítési céllal, hasonló módon hurcolták el a lakásáról Molnár Tamást, Nagy Jenőt, Pálinkás Róbertet, Rácz Sándort, Gadó Györgyöt, Haraszti Miklóst, Solt Ottiliát, Demszky Gábort. A megfélemlítési akció akkor sem volt eredményes. A március 15. tüntetésen minden korábbinál többen vettek részt. A rendőrsorfal a Bajcsy-Zsilinszky úton riadt verébrajként rebbent szét a közelgő tízezres tömeg előtt. Az előállítottak helyett a Petőfi-szobornál, a Kossuth szobornál, a Batthyány-mécsesnél mások beszéltek: Kis János, Tamás Gáspár Miklós, Hodosán Róza. Kádár Jánosnak két hónap múlva távoznia kellett a politikai életből, két év múlva pedig a Kádár nevét viselő rendszer is véget ért. Ha a politikában működne a számmisztika, azt mondhatnánk, két hónapon belül Orbán Viktornak is távoznia kellene. Ha azonban nem vagyunk babonásak, ilyesmit nem jósolhatunk. Csak annyit mondhatunk biztosan, hogy Orbán Viktornak mennie kell. És előbb vagy utóbb: Orbán Viktor menni fog.

A Fidesz ma huszonöt éve alakult meg. Bátor, elhatározó pillanat és gesztus volt ez a rendszerváltás folyamatában: a Fidesz volt az első politikai szervezet, amely nyilvánosan meghirdette a megalakulását. A hatalom akkori birtokosai egyetlen politikai csoportot sem gyűlöltek úgy, mint a Fideszt. Úgy gyűlölték őket, ahogy a hatalom mai urai benneteket gyűlölnek, mai fiatalokat, a Hallgatói Hálózatot, Az alkotmány nem játék csoportot. Ahogy most csoportos garázdaságért indítanak eljárást, akkor a Fidesz alapítói „törvényellenes szervezet létrehozására irányuló kezdeményezés” miatt kaptak rendőrhatósági figyelmeztetést. Az akkori demokratikus ellenzék, majd a demokratikus ellenzék alapította párt, a Szabad Demokraták Szövetsége minden alkalommal kiállt a Fidesz mellett. Amikor 1989 februárjában megkezdődött a nyári politikai tárgyalások előkészítése az MSZMP a Fideszt távol akarta tartani a tárgyalásoktól. Az SZDSZ azonban határozottan kinyilvánította: ha a Fideszt kirekesztik, az SZDSZ sem vesz részt a tárgyaláson. Kiállt Orbán Viktor mellett az SZDSZ akkor is, amikor a még pártállami sajtó dühödt támadást indított ellene a Hősök terén elmondott beszéde miatt. Pedig Orbán radikalizmusa akkor nagyon is indokolt volt, hiszen Nagy Imre és mártírtársai koporsója mellett díszőrséget állt az a Pozsgay Imre is, aki politikai karrierjét a fogoly Nagy Imre ellen írt gyalázkodó cikkekkel kezdte. „Eszméinket a szamizdatból” tanultuk, mondta akkor Orbán Viktor egy 1989. november 18-án készült interjúban. Ma ellenben azt állítja, hogy a nyolcvanas években nem a diktatúra ellen harcolt, hanem azok ellen, akik csinálták a diktatúrát. (2012. november 5. Válasz Harangozó Tamás szocialista képviselő interpellációjára). Hála istennek, ebben is hazudik.

A Fidesz átmenetele című cikksorozatában Révész Sándor idézetek garmadájával demonstrálta, hogyan változtatta meg a Fidesz minden kérdésben az álláspontját, hogyan változott radikálisan szabadelvű pártból tekintélyelvű, nemzeti-konzervatív párttá anélkül, hogy a pálfordulás tényét valaha is beismerte volna. A rengeteg lehetséges szövegből hadd idézzek itt csupán néhányat:

„Kerüljön mihamarabb magánkézbe mindaz, ami magánkézbe adható. Nem értünk egyet a jelenlegi kormánnyal abban, hogy meghatározta a tartósan állami tulajdonban maradó vállalatok körét. (...) A magyar gazdaság mindaddig működésképtelen marad, amíg az állami nagybankokra van alapozva. Kizárólag a pénzintézetek magánkézbe adása segíthet.” Ezt 1993 márciusában vallotta a Fidesz, az MDF politikáját bírálva. Hasonló volt a véleményük a televízió és a rádió ügyében: „Mi magánkézbe akarunk adni mindent, amit csak lehet, kapukat nyitni a kereskedelmi rádiózás és televíziózás előtt.” 1993. decemberi sajtótájékoztatóján Orbán Viktor kijelentette: „továbbra sem támogatják azt a javaslatot, mely szerint szavazati jogot kapnának a külföldön élő magyarok” (Népszabadság, 2011. május 1.).

Egy utcai nagygyűlés nem megfelelő terepe az árnyalt politikai értékelésnek. A Fidesz színeváltozásáról szólva mégis méltánytalan volna hallgatni a baloldal, az SZDSZ és az SZDSZ holdudvara felelősségéről. Amikor a Fidesz kacérkodni kezdett Antall József pártjával, baloldali publicisták nyomban lekurvázták. A karaktergyilkos megbélyegzés önbeteljesítő jóslatnak bizonyult. Persze ha a Fidesz 2010-es kormányprogramját vesszük szemügyre, már aligha találunk efféle lélektani magyarázatot az ígéretek és a valóság ellentmondásaira. „A legszegényebbek közvetlen támogatására az állam jelenleg is csupán a költségvetés kiadásainak egy százalékát költi el” –olvassuk a baloldali kormányzás bírálataként a Fidesz 2010. március 12-én közreadott választási programjában. Azóta a Fidesz kormánya jelentősen csökkentette a szociális kiadásokat, fél bérért kényszeríti közmunkára a munkanélkülieket, és kriminalizálja a szegénységet, a hajléktalanságot. „Amilyen gyorsan elillan a demokráciába vetett bizalom, olyan keservesen nehéz visszaszerezni” – így a választási program. Valóban keservesen nehéz. Különösen, ha a Fidesz a politikájával mindent megtesz, hogy végleg lerombolja ezt a bizalmat. „Magyarország nemzetközi megítélése az elmúlt években jelentősen romlott, ezért is fontos, hogy olyan új, hiteles, világos stratégiával rendelkezzünk, amelynek segítségével helyreállíthatjuk Magyarország nemzetközi tekintélyét” – ezt 2009 májusában állította a Fidesz. (Idézetek A Fidesz átmenetele 2010-ből. Népszabadság, 2012. december 3.) 2010 óta a kormány hiteles, világos stratégiája, amely egyebek közt az alaptörvényben és az alaptörvény folyamatos módosításában is megnyilvánul, a nemzetek szégyenpadjára kényszerítette Magyarországot. A Fidesz-kormány politikája bebizonyította, a választási program, amely a Fideszt a kétharmados többségéhez segítette, a hazugság programja volt.

Az alkotmány nem játék – ezt a nevet vette fel az a civil csoport, amely a mai összejövetelt kezdeményezte és szervezte. Az Egyesült Államok alkotmánya 1789-ben lépett hatályba, az azóta eltelt 214 év alatt az amerikai törvényhozás huszonhét módosítást fogadott el. A Legfelsőbb Bíróság jogértelmezése persze koronként változott, és ma is változik. Változott a jogegyenlőség értelmezése a rabszolgaság alkotmányos elfogadásától az iskolai szegregáció alkotmányos tilalmáig, változott és változik a sajtószabadság, a szólásszabadság értelmezése. De mindezeknek a változásoknak az alkotmány adott szilárd alapot és keretet, ez a szilárdság tette lehetővé az értelmezések módosulását is – ezért nevezik az amerikai alkotmányt élő alkotmánynak. Ezzel szemben a magyar alaptörvény, amely lehetővé teszi, hogy a kormány a kétharmados többsége birtokában napok alatt át- meg átírja az alkotmányt, alkotmányos előírássá emelje akár a MÁV jegykezelési utasítását – nem alaptörvény, nem alkotmány, hanem a törvényalkotás paródiája.

A nacionalizmus gyilkos dolog, nemcsak azokra nézve, akikkel szemben, hanem azokra is, akiknek a nevében gyakorolják. A németek 1200 éves történetében aligha ártott magának a németségnek bárki is többet, mint Hitler nacionalizmusa és nacionalista állama. A németek azonban képesek voltak tanulni a nemzetiszocialista állam vereségéből, és mára Németország Európa egyik legszilárdabb demokráciája lett. Szerbiát és vele együtt a volt Jugoszláviát azonban tönkretette Milosevics – s tegyük hozzá: Tudjman – nacionalizmusa. Magyarországon az önmagát nemzetinek nevező kormány járatja le végképp a jog, az alkotmány amúgy is ingatag tekintélyét, ássa alá Magyarország nemzetközi tekintélyét, szít belpolitikai érdekből veszedelmes, végzetessé válható ellentéteket a határon túli magyarságon belül. Nem a kormány belföldi és külföldi bírálói, hanem maga a nemzeti kormány a nemzet legveszedelmesebb ellensége.

Egy év múlva választások lesznek. Senki sem tudja megjövendölni, mi lesz a választások eredménye. A történelem azonban nem ér véget a jövő évi választásokkal: a birkózás a barbárság és a civilizáció között tovább folytatódik, akárki nyeri meg a választásokat. Nem hiszem, hogy a választások bojkottja új választásokat kényszerít ki –inkább növeli a jobboldal győzelmének az arányát. Az országgyűlési választásokat azonban önkormányzati választások követik. Ha a parlamenti választást esetleg nem is, Budapesten és néhány további városban nyerhet a demokratikus ellenzék. Egy demokratikusan irányított főváros pedig nagy ellensúlyt jelent a Fidesz országában is. Ha pedig Orbán Viktor végleg megbukik, s előbb-utóbb biztosan meg fog bukni, a magyar történelemben olyan negatív szereplőként marad fenn, amilyen utoljára Rákosi Mátyás volt.

Az ellenzék, a civil társadalom utcai jelenléte, az erőszakmentes polgári engedetlenség fontos jelzés mind a kormány, mind a magyar társadalom, mind pedig a külvilág számára, hogy nemcsak Orbán–Kövér–Áder Magyarországa, nemcsak a jobbikos gárda Magyarországa létezik, de él egy normális, civilizált, polgári Magyarország is – és ennek ti vagytok a letéteményesei.

Éljen a civil ellenállás! Éljen a demokratikus ellenzék! Éljen Magyarország!

 ***

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.