Érdekes a Szabad Demokraták Szövetségének metamorfózisa, bár a kifejezés magasztos ahhoz képest, hogy egy láthatatlan erő mintha nokedliszaggatóval vágná egyre apróbb darabkákra az egykor szebb napokat megélt liberális pártot. A süllyedésnek hosszú a története, jeles szerzők jeles tanulmányai foglalják csokorba a kudarc okait és szereplőit – mindenkinek van egy-egy rossz szava a másikhoz.

Mégis, a demokratikus ellenzék politikai kavalkádjában mind több volt SZDSZ-es politikus jelentkezik a liberálisok toborzására, holott azok, akik egykori szimpatizánsaik közül még szavazni akarnak, ha elveik egy részét siratva is, többé-kevésbé elígérkeztek. Jut belőlük a magát függetlennek tekintő LMP-től a tőlük elváló Párbeszédig, az Együtt 2014-től az MSZP-ig mindenhová. Ebben nincs is kivetnivaló, hiszen valamekkora szabadelvűség mindegyik csoportosulásban föllelhető, ha hirdetésével csínján bánnak is, mivel kevés szellemi irányzat járt nálunk annyira pórul, mint ez. Rehabilitálása aligha jutott odáig, hogy a címkét pártként lehessen viselni, szellemiségéből viszont bátran csipegethet a demokratikus ellenzék – van mit.

Mégis, mintha a hazai politikai palettán egyre többen hinnék azt, hogy a liberálisok nem találtak maguknak helyet, pártot mióta az SZDSZ-t elvették tőlük, illetve ők ábrándultak ki belőle a szervezet kitartó munkájának köszönhetően. És ez még semmi: mindnyájan úgy gondolják, hogy külön-külön többre mennek, mert egymástól (tisztelet a kivételnek) a hideg kirázza őket. Kuncze Gábor már a 2010-es választások idején szeretett volna „robbantani”, de a Szabadelvű Polgári Egyesület erre nem volt alkalmas. Ungár Klára később hívta életre a Szabad Emberek Magyarországért – Liberális Pártot, amelynek rokonszenvezői rendszeresen vesznek részt jóízű traccspartikon, jelen vannak tüntetéseken, sőt legutóbb megállapodtak a Magyar Szolidaritás Mozgalommal az összehangolt cselekvésről. Az egykori MDF zászlaja alatt Brüsszelbe kijutó Bokros Lajos a nemzeti liberalizmus képviseletében lépett volna fel, de ennek meghirdetése húzódik. Fodor Gábor az ismert kamaszos mosolyával most kijelenti, hogy az érdemi képviselet nélkül maradt liberálisok megnyerését tűzte ki célul. Szerinte egyetlen érdemi erő sincs, amelyik a liberális értékeket kompromisszum nélkül képviselné. „Türelmesen vártam, de nem csinálta meg senki. Ezért vállalom fel én” – mondta, mint aki még nem hallott a kollégákról.

Nehéz megmondani, hogy közülük ki képes továbbvinni a fáklyát, már csak azért is, mert előbb meg kellene gyújtani. Olyan politikai szereplőkről van szó, akik azt hiszik, hogy nevük, arcuk annyira még vonzó, hogy képesek ütőképes csapatot verbuválni – külön-külön. Erre kevés az esély, de azt még ők sem hiszik, hogy önállóan indulhatnak 2014-ben, tehát csatlakozni akarnak valahová. De a baloldalon képződő két komolyabb erő tart a zsákbamacskától, mert már most sok az olyan hozzájuk csapódó szervezet, amelyről nem lehet tudni, hogy mennyi voksot hoz, rosszabb esetben visz. Ígéretek, háttéralkuk nyilván vannak vagy lehetnek – ezek azonban kizárólag a néhány alapítóra vonatkozhatnak, akik ugyan külön-külön kezdték, legjobb esetben mégis egy listán végzik.Magyarán szó sincs itt új pártcsírákról, csupán arról: négyéves kihagyás után kiknek engedélyezné a további közszereplést a publikum.

Ez sajnos ilyen egyszerű.