Ezzel szemben a PM által javasolt közösségi rendőrségi modell valódi közbiztonságot tudna teremteni.

A rendőrségnél a bajok nem 2010-ben kezdődtek. De mint oly sok más területen, a Fidesz betetőzte az elmúlt 22 év bénázásait, aljasságait.

Mi zajlott az elmúlt csaknem három évben?

A Fidesz totális lerohanást intézett az egész állam, és a magyar társadalom ellen. Ebből nem maradhatott ki a rendőrség sem. Sőt kifejezetten sokat kapott a pofonokból. A narancsos srácok – talán a 2006-os eseményből táplálkozó – alig leplezett gyűlölettel estek neki az egyenruhás állománynak.

Kezdődött az egész az illetménynövelésről, a munkakörülmények javításáról szóló választási ígéretek teljes elfelejtésével, majd folytatódott 2010 decemberében a semmisségi törvény elfogadásával. A Fidesz ezzel a jogszabállyal egyik percről a másikra hazugnak nyilvánított minden rendőrt. A mai napig szinte alig felfogható, hogyan képes egy állam a saját magát és állampolgárait megvédeni hivatott szervezetben szolgáló embereket egy az egyben hazugnak bélyegezni. Itt megáll az ész. De a Fidesz ment tovább.

A miniszterelnök újabb és újabb eszközöket talál ki, hogyan lehetne sakkban tartani a rendőröket. Ma már ott tartunk, hogy szinte bármikor, bármilyen eszközzel megfigyelés alá vonhatóak a rendőrség tagjai, sőt közeli családtagjaik is. Az agyonmódosított szolgálati törvényben ma már öt olyan módszer is akad, amivel azonnali hatállyal el lehet küldeni valakit a cégtől. Senki, soha nincs biztonságban, folyamatos a fenyegetettség.

E piszkos munka elvégzésére felállították a Nemzeti Védelmi Szolgálatot. Már az is sokat mondott, hogy az új szervezet élére az a Bolcsik Zoltán került, akiről két dolgot érdemes tudni: egyrészt Pintér Sándor régi nagy kegyeltje, másrészt nevéhez fűződik a móri gyilkosság elbaltázott nyomozása.

De a verkli forgott tovább. Matolcsy „mongolfolt” György újabb és újabb ötletrohamai után 2011 tavaszára bedőlés közelébe került az államháztartás. Új bevétel után kellett nézni, a megszorítás cunami pedig elérte a rendvédelmi nyugdíjasokat is. Gusztustalan, megalázó hecckampány vette kezdetét: a Fidesz és a jobboldali sajtó hetekig „Kádárhuszároknak”, „naplopóknak”, „ingyenélőknek” nevezte azt a több tízezer embert, akik évtizedeket áldoztak az életükből haza és mindannyiunk védelmére. Felfordult a gyomrom, ahogy azt láttam, hogy egy Lázár János, egy Szijjártó Péter a cipőjét törli ezekbe az emberekbe. Ez a legalja volt az elmúlt három évnek. Természetesen a korkedvezményes nyugdíjak kérdését rendezni kell, változtatásokra szükség van. Ez több európai országban az elmúlt években meg is történt. De sohasem visszamenőlegesen, sohasem megalázó hecckampány közepette. Azt a fideszes dumát, hogy ezek a nyugdíjasok majd visszamehetnek dolgozni, még a Belügyminisztérium sem vette komolyan. Ennek meg is lett az eredménye: nulla előkészítés és tájékoztatás mellett alig ment valaki vissza. Nem is baj, nem ez volt a cél: a lényeg, hogy most már ezek az emberek is adóznak, több pénz mehet a Simicska–Nyerges-birodalom építésére.

A korkedvezményes ügy hatására a rendvédelmi szakszervezetek voltak az elsők, akik jelentős erőt képviselve határozottan utcára vonultak a kormány politikája ellen. 2011 decemberében meg is kapták érte a jutalmukat: egy szép nagy selyemzsinórt. A Rendvédelmi Kar létrehozásával a Fidesz lényegében elvágta a hagyományos szakszervezetek torkát, és egy – a Mussolini korporatív államából importált – felülről szervezett, valódi erővel nem rendelkező érdekvédelmi szervezetet hozott létre. Így jár az, aki kiáll Orbán Viktor ellen – üzente a Fidesz.

Persze a romboláson és megfélemlítésen kívül, a Fidesz építkezett is. Bár ebben sem volt sok köszönet. A megbízhatatlan rendőrséggel szemben létre kellett hozni egy megbízható, csak a Fideszhez köthető egységet. Ebből a felismerésből született meg Orbán Viktor magánhadserege, a TEK. Ennek a hagyományos rendőrségi struktúrából kiszakított szervezetnek az élére az a Hajdú János került, aki először Orbán Viktor személyes testőreként került képbe. A lojális vezetésnek meg is lett az eredménye: miközben a legtöbb rendőr havi nettó 120-130 ezer forintért dolgozik, addig a TEK évi 12 milliárdból gazdálkodhat, tagjai akár az államtitkárok fizetésével azonos mértékű illetménypótlékot is kaphatnak.

Ami ennél is rosszabb, azok a példa nélküli lehetőségek, amiket a TEK kapott. Bejöhet titokban a lakásunkba, átkutathatja, lehallgathatja azt. Postánkat megnézheti, a számítógépben turkálhat. Az így nyert információkat tárolhatja, nincs határidő a megsemmisítésre. Azaz lényegében egész életünket megismerheti, bárhová behatolhat, bármit eltárolhat. Sőt a TEK nem a rendőrséghez hasonló módon, szigorú szabályok szerint végezheti ezeket műveleteket, hanem a nemzetbiztonsági törvény alapján sokkal kisebb korlátokkal. Jogilag nincsen kötve, milyen ügyekben nyúlhat ilyen eszközökhöz, indoklása általános szinten maradhat. Sőt ha ilyen eszközöket akar használni az egység, nem kell azt egy független bíróval engedélyeztetnie, kényes kérdésekre válaszolnia, mivel az engedélyező a kormány egyik tagja. A kör bezárul.

A Fidesz és Pintér erről nem beszél. Helyette görcsösen bizonyítani kell, hogy a TEK-re igenis szükség van. Ezért lényegében „kamerarendőrséget” csináltak belőle: minden helyszínre, minden ügyhöz, ahol esélye van pár tévéstáb feltűnésének, rögtön nagy dérrel-dúrral kivonul a terepjárós-maszkos-géppisztolyos kommandó, majd egy szép molinó előtt tart egy sajtótájékoztatót. Kutyaviadalok szervezőinek elfogásához és gázpalackok hatástalanításához tényleg egy terror elleni szervezet kell?

Közben a bűnözés növekszik. A kéthetes rendrakás, melldöngetős ígéret nem volt több blöffnél. Az emberek ma sok helyen nem hajthatják nyugodtan álomra a fejüket: hazánk városaiban és falvaiban hiányos a közbiztonság, 16 falura jut egy járőrpáros, a szolgálati autóból csütörtökre kifogy a benzin. A múlt nyáron Devecserben és Csókakőn történtek bebizonyították, hogy a rendőrség akár teljesen palira is vehető. Ennek eredménye, hogy a Jobbikhoz köthető szabadcsapatok szabadon félemlíthetnek meg egész falvakat, közösségeket, szabadon zajlik a rasszista uszítás. Az, hogy kiderült, hogy a maffia a legmagasabb szinteken épült be a rendszerbe, már csak hab volt a tortán.

Talán meglepő, hogy a rendőrség teljes szétverése épp egy volt rendőr minisztersége alatt következik be. Pedig ez csak az elmúlt két évtized betetőzése. Pintér Sándor ennek a korszaknak az emblematikus figurája. Az elmúlt 22 évből ötben országos főkapitány, hatban belügyminiszter volt (a kieső időben pedig politikailag jól fekvő biztonsági nagyvállalkozó). Azaz, hogy mára a rendőrség idejutott, nagyrészt neki is köszönhető: az általa megtalált, kinevezett emberek ülnek a fontos posztokon, az ő döntései, irányvonala, mentalitása köszön vissza minden rendőrőrsön. 2010 óta ez egészült ki Orbán Viktor paranoiájával: most Orbán és Pintér kéz a kézben darálják be a rendőrséget. Ennek eredménye az a megfélemlített, elnyomott, tehetetlen, bürokratikus monstrum, amit mindennap láthatunk az utcán.

Pedig van megoldás. A Párbeszéd Magyarországért javaslata az, hogy induljunk el azon az úton, amely már nemcsak nyugaton, hanem az összes többi visegrádi országban (pl. Csehország, Lengyelország) is bizonyított. Az PM által javasolt közösségi rendőrség valódi közbiztonságot tud teremteni. Egyrészt a rendőrség szervezetének átalakításával rendőrök ezreit szednénk ki az íróasztal mögül, és küldenénk a terepre. Másrészt az önkormányzatok, a helyi közösségek erősebb bevonásával feloldanánk a jelenlegi túlközpontosított, lényegében sztálinista rendőrségi modellt. Azzal és úgy foglalkozna a közösségi rendőrség, ahogy a helyiek akarják: nyitottabbá, szolgáltatóbbá tenné munkáját, nagyobb figyelem jutna bűnözők mellett az áldozatokra is. A Fidesz-kormány felesleges magánhadseregeire költött hatalmas összegeket az állomány illetményemelésére fordítjuk.

* A szerző Párbeszéd Magyarországért országgyűlési képviselője.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.