A vezetőség megválasztásával és a működési szabályok elfogadásával ma megalakul Magyarország egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb gazdasági szervezete. Hivatalos elnevezése Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara lesz, tagságának létszáma meghaladhatja a kétszázezret. Ezen impozáns adat fényén csak kicsit tompít, hogy a megalakulást elrendelő jogszabály megfogalmazása szerint „hatálya a Magyarország területén lakóhellyel, tartózkodási hellyel, székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező gazdára és gazdálkodó szervezetre (...) terjed ki”. Magyarán kötelező volt a belépés, regisztrációként ötezer forintos díj megfizetése mellett. Ráadásul – hogy a dolog érdekesebb legyen – a belépés kötelezettsége kiterjed a vadgazdálkodási, az élelmiszer-feldolgozási, valamint az ezekhez kapcsolódó közvetlen ipari, kereskedelmi és szolgáltatótevékenységekre is. Ilyen felénk még nem volt: egy szervezetben ül majd a gabonafelvásárló világcég hazai leányvállalatának képviselője a piacozó kistermelővel. Ahol ráadásul az egy tag, egy szavazat elve alapján születnek majd a döntések.

Az új szervezet „összeszervezése” nem volt háborúságmentes. A kormányzat partnereként működő gazdaköri mozgalom irányítói nem is titkolták túlságosan, hogy a testületekben többségi helyzetbe kívánnak kerülni – ehhez az említett tag per szavazat elve eleve alapot adott a főként kisebb termelőkből álló tagsággal felálló Magosznak. A rendszerint ellenfélnek tekintett társas gazdasági érdekképviselet (a maga szempontjából jogosan) tiltakozott az eljárás ellen, és lényegében bojkottálta az előkészületeket.

Mindez előrevetít ezt-azt, és e pillanatban legalábbis kérdésesnek tűnik, hogy a következetesen ágazati-szakmai szervezetként aposztrofált kamara mennyire tudja távol tartani magát a politikától. Akad, aki szerint sehogy: ha valakinek Orbán Viktor ekkora falatot ad, előbb-utóbb kér is majd érte valamit – különös tekintettel a közelgő választásokra. Mások viszont látnak némi esélyt arra, hogy egy ilyen belső egyeztetésre kényszerített vegyes társaság végre elindul valamiféle szervezettség felé a nagy hazai agrárkáoszban.

A magyar agrárgazdaságot ugyanis nemcsak gazdasági, de közéleti-társadalmi szempontból is ízekre szakította az elmúlt húsz év. A szerződéses fegyelem laza, a termelés és a kereskedelem a feketegazdaság melegágya, ráadásul a tisztelt üzleti partnerek (termelők, felvásárlók és feldolgozók) rendszerint gátlás nélkül tolnak ki egymással aszerint, hogy egy adott árura éppen kereslet van, vagy több termett a vártnál. Nehéz nem észrevenni, hogy ezt a bonyolult viszonyrendszert az összes bajával együtt csendesen rátolta a kormány egy kötelező tagsággal felálló új szervezetre. Veszekedjetek egymás közt mindenféle szakmai osztályokban, meg a választott bíróságotok előtt, hozzám már csak akkor gyertek, ha megegyeztetek. Kaptatok hozzá jogot, pénzt, szétosztható álláshelyeket. Ismerjük el, ügyes húzás volt.