Fekete Gy. Attila: Mondjon le!
Viviane Reding súlyosan melléfogott és leszerepelt. Amit a Frankfurter Allgemeine Zeitungban mondott, hogy tudniillik nem lepte meg, hogy Írország vonakodik kiadni Magyarországnak Francis Ciaran Tobint, hiszen itt kérdéses az igazságszolgáltatás függetlensége, védhetetlen. Nem mintha a három éve hivatalban lévő kabinet nem hozott volna számos olyan döntést, amely a bíróságok és más alkotmányos intézmények politikai befolyástól mentességét kétségessé tették, de ezeknek semmi közük a Tobin-ügyhöz. És a Tobin-ügy megfeneklése sem magyarázható a magyar kormány 2010 óta tett lépéseivel.
Francis Ciaran Tobin 2000 tavaszán gázolt halálra egy öt- és egy kétéves gyermeket Leányfalu belterületén, miután a megengedettnél jóval nagyobb sebességgel hajtva megcsúszott és autójával felrohant a járdára. Röviddel később hazautazott. Távollétében ítélte három év szabadságvesztésre a bíróság, két évvel a tragédia után, ám Magyarország hiába kérte, Írország nem adta ki. Arra sem voltak hajlandók, hogy hazájában töltessék le vele a magyar bíróság ítéletét.
Amikor Tobint elítélték, sem itthon, sem külföldön nem vitatta senki a magyar bíróságok függetlenségét. Talán elkerülte Reading figyelmét, de nem is Navracsics Tibor volt az első magyar politikus, aki a segítségét, a közbenjárását kérte e jogerős bírói ítélet végrehajtásához. Az ír gázoló leültetése ugyanis azon kevés ügy egyike Magyarországon, amelyben az egymást követő kormányok nem írták felül elődeik álláspontját csak azért, „nehogy már azoknak legyen igazuk”. 2002 óta minden kormány minden igazságügy-minisztere ugyanazért küzdött: Írország adja ki vagy ültesse le Tobint. Ha semmi másban, de ebben teljes a politikai konszenzus.
Reding nyilvánvalóan indulattól fűtött nyilatkozata csak arra jó, hogy egy újabb érvet adjon a kormány kezébe, miért nem kell őt (és, aki úgy akarja, kis áthallással értheti úgy is, hogy Brüsszelt) komolyan venni. Mi az igazságért harcolunk, ők csak azért is keresztbe tesznek nekünk. Kettős mércével mérnek. Ha a Tobin-ügyben ez igaz, máskor miért ne lehetne az, és máris lehet legyinteni Brüsszel minden kritikájára.
És ez még akkor is így van, ha az ügyben nemcsak Viviane Reding égett be csúnyán. A hazai bírósági igazgatás vezetése is. Sem Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal, sem Darák Péter, a Kúria elnöke nem tartotta fontosnak, hogy kikérje magának a bíróságok függetlenségét megkérdőjelező Reding-nyilatkozatot. Vajon miért nem zavarja őket, hogy a biztos a politika kiszolgálóinak tekinti őket és az általuk irányított szervezeteket?
