Akkor képzeljük el, mit szóltunk volna ’89–90 fordulóján, ha valaki azt mondja: 2013 tavaszán már annak is örülni fogsz, ha kiderül, azért hoz létre rendszerváltás-kutató intézetet a Fidesz-kormány, mert akad még valami történészkáder a hívek között, akinek eddig nem jutott semmi igazgatnivaló. Legalább megkönnyebbülhetsz: nem a múltadat akarják átírni már megint.

’89–90 fordulóján sokan sokfélét gondoltunk a jövőről. Hihetetlen gyorsasággal összeomlott egy hatalmi rendszer, hogy aztán ami a helyén épült, az sok szempontból vitatható legyen. Vitatta is mindenki. Nem voltak már tabuk, aminek következtében persze a jó, az előrevivő gondolatok mellett a rosszak is újra polgárjogot nyertek. És porrá lett egy életforma is: ami a kopottas létbiztonság helyén támadt, immár korlátlan volt. Ki gazdagságot és hatalmat, ki kiszolgáltatottságot és nyomort tudott belőle szakítani magának.

Mégis, akkoriban a nemzet többsége részese volt egy meghatározó élménynek: hogy a szemünk láttára fordult a történelem, szabadságot nyertünk általa és jogokat. Ezt a kitüntetett érzést a Fidesz NENYI-jéig egyetlen politikai erő sem próbálta meg a kocsmai hőbörgések szintjén relativizálni; senki sem próbálta saját korszakos mivoltát úgy kánonba iktatni, hogy a rendszerváltást „politikai paktumoknak”, a demokratikus működést az „átmenet két zavaros évtizedének” merte és rendelte volna tartani.

A Fidesz ambivalens viszonya a rendszerváltással persze nem véletlen, és mára nagyjából az egyetlen bizonyítéka annak, hogy a párt alapító atyái egy fikarcnyit legalább megőriztek a józanságukból. Hiszen aki ’89–90-re emlékszik, az az ultraliberális, egyházellenes Fideszre is emlékszik, ergo ott mocorog benne a kétség, hogy a kettő közül valamelyik szemfényvesztés. És éppen ezért minősül az a jobbik forgatókönyvnek, hogy simán „valakinek” alapítanak rendszerváltás-kutató intézetet.

Mert ha komolyan gondolják, hogy itt van kutatnivaló, akkor baj van. Hiszen a Terror Házával, ezzel a múzeumszakmai szempontból értékelhetetlen kulisszakiállítással és a valódi kutatómunkát nem végző tudományos intézettel már bebizonyították, hogy a múlttal igenis lehet bűvészkedni.

Csak idő és pénz kérdése, hogy a semmiből valami legyen, a „mondandó” önálló életre keljen, lassan befészkelje magát a mindennapokba, az iskolai tananyagba, végül az agyakba. Ha megnézik a NENYI-t, látni fogják, hogy valójában minden azóta bekövetkezett tettüket előre jelezték benne. A politikai és gazdasági működés totális átszabását, a határon túli magyarok politikai jogokkal való felruházását, a körkörös szabadságharcot és az ország elszigetelését. Talán tényleg nincs más hátra, mint egy jó kis kutatóintézet, amely majd kimutatja, hogy míg a többiek paktumoztak, a Fidesz hótisztán vívta harcait, Orbán nem ordította a kereszténydemokratáknak, hogy térdre, csuhások, és Deutsch Tamás sem hordott fülbevalót. Lesz végre béke, szabadság és egyetértés.