Dmitrij Medvegyev orosz kormányfő uniós elefántokat lát a porcelánboltban, amikor a ciprusi adósságválság megoldására tett kísérleteket kommentálja. Nem véletlenül, hiszen a beteges méretűre duzzasztott szigetországi bankrendszer betéteinek negyven-hatvan százaléka veszélyeztetett orosz pénz.

Érthető hát, ha – mint mondja – Oroszországnak „megvannak a saját indítékai és állami érdekei”. Nyilván olyannyira konkrét üzletemberek és cégek formájában, hogy Moszkva máris jelezte: kiszámíthatóságra van szüksége, az unió javaslata a ciprusi bankbetétek megadóztatására pedig nem az. Azt már csak mellékesen tette hozzá: amúgy Oroszország valutatartalékainak 41-42 százalékát euróban tartja… jelenleg. Megmoccant az orosz elefánt az uniós porcelánboltban.

A ciprusi parlament ezek után utasította el a betétadóztatást, a magántulajdon megsarcolását. Legalábbis megpróbálta. A lakosság akkor ezt az unió felett aratott győzelemként értékelte, Németországot szidja, valójában a „különleges jogi szabályozást” élvező húszmilliárd eurónyi orosz betétet élteti.

Az euróövezeti pénzügyminiszterek javaslata volt, hogy a Ciprust a csődtől megmentő 17 milliárd eurós uniós csomagból 5,8 milliárdot az ország teremtsen elő: emelje a társasági adót, adóztassa meg a nagy betéteket, mert nem kívánnak európai pénzből orosz pénzt hizlalni. Ez azonban csak a felszín. A lényeg, hogy Ciprus uniós tagsága ellenére is megmaradt egyfajta offshore országnak. Az unió igyekszik bezárni a ciprusi pénzügyi kiskapukat.

Ezért első pillantásra érthetetlen, hogy az elszántan offshore-ellenes magyar kormány miért tör-zúz a saját porcelánboltjában. Azon nincs mit csodálkozni, ha Kósa Lajosnak, vagy Deutsch Tamásnak az egészről csak „lovag” Simor András jut az eszébe. Ám, hogy a gazdaságstratégiáért felelős államtitkár, Cséfalvay Zoltán is csupán arra jusson, hogy lám, amagyar kormány bölcsen járt el, amikor nem kért az IMF és az EU mesterkedéseiből, az dermesztő. Még furcsább, hogy Varga Mihály gazdasági miniszter is csak annyi tanulságot lát: a magyar vállalkozók jobban teszik, ha itthon tartják pénzüket, és akkor nem kell aggódniuk az Európai Bizottság és az IMF miatt.

A magyar magánnyugdíjpénztárak háromezermilliárd forintjának államosításáról már megfeledkezett politikusok most a ciprusi magánvagyonok megsarcolásán keseregnek, az álnok uniót és az IMF-et emlegetik, miközben ma 1500magyar cég „köthető” Ciprushoz (nem mind offshore, persze), a magyar hatóságok elől elrejteni kívánt vagyonokból pedig 170-280 milliárd forintnyi pihenhet az adóparadicsomban. S minthogy e vagyon mögött is konkrét, s nagyon is ismert cégek és üzletemberek állnak, feltételezhetjük, hogy a magyar kormány uniót és valutaalapot bíráló szavai is csak arra jók, hogy elfedjék az ő „saját indítékait és állami érdekeit”. A törpe magyar elefánt rossz helyen forgolódik már megint.