Rossz döntéseket persze csakis a Gyurcsány–Bajnai-kormányok hozhattak, az Orbán-kormány viszont Európa legversenyképesebb gazdaságát mutogatja. Kész. A „vádakra” – melyek arra alapozódnak, hogy a hókáosz előtt a belügyérek és katasztrófások ünnepeltek, s a dokumentumok hiánya igazolja (!), hogy a fülük botját se mozdították a kezdődő vészhelyeztre – az a válasz, hogy bezzeg Gyurcsányék idejében halt meg ember augusztus huszadikán (by Rogán), most viszont nem (by Pintér). Ebbe a kommunikációba lehetetlen bekapcsolódni. Nincs értelme.

Ha nem segítenek is bennünket a tisztánlátásban, mégis tudnunk kell, hogy mi történt. Hajlamosak vagyunk a pánikra, ezt az osztrák katasztrófaelhárítók is megállapították. Fejlesztenünk kellene pániktűrő és problémamegoldó képességünket. Akkor is, ha a kormány központosít, és arra törekszik, hogy adjuk föl az önállóságunkat, hagyatkozzunk rá. Ezt, láttuk, nem tehetjük meg, mert életveszélyes helyzetekbe kerülhetünk. Birkamód hallgatni olyanokra, akik vagy nem szólnak hozzánk, vagy pattogós parancsokon kívül mást nem ismernek, önveszélyes.

Az is gond, hogy a magyarok Budapestről kezdenek cselekedni, s nem Győrből vagy Mosonmagyaróvárról, ha ott a baj (ott volt baj). De ez megint a vízfejű államot erősítő orbáni rendszer problémája. Ami persze kikerülhető, ha kellő nagykutyákról van szó. Pálinkás József tudományos akadémiai elnököt például győri kormánymegbízotti hatáskörrel soron kívül simán ki tudták menteni. Miközben sok ezer embernek hosszú órákat kellett arra várnia, hogy átvágják a közelükben a szalagkorlátot.

A fő gond, hogy a kommunikációs zűrzavarban, mely tömve volt kormányzati hazudozással, nem lehetett olyan tényeket megbeszélni, amelyekkel tisztáznánk: a két autópálya-oldalt elválasztó sövény is oka lehetett annak, hogy két-három méter magas hófalak képződtek a viharban. Az is nyilvánvalóan kedvez a szélviharnak, ha a pályaszakasz vájatban halad, ezek olyan építési tények, amelyek befolyásolhatják a felkészülést. Ezzel persze nem lehet palástolni azt a nyilvánvaló tényt, hogy a katasztrófások nem figyelmeztettek hatékonyan, s nincs indok a kamionok havas pályára történő ráengedésének eszetlenségére.

Ha a szakmai okok felmutatása helyett kijelentjük, hogy ekkora vihar emberemlékezet óta nem volt (by Pintér), alkalmatlanná válunk a hóviharok következményeinek felismerésére. Látjuk, hogy egy szimpla hóvihar mekkora felfordulást tudott okozni. Mi lenne itt földrengés vagy más, valódi katasztrófa idején? Az igazi katasztrófa az, hogy még arról se tudunk normálisan beszélni, amit halálos áldozatok nélkül, de rengeteg sérülés és félelem árán úsztunk csak meg.