Az „átkosban” egységes volt az áramellátás. Ha valahol nagy volt a viharkár, mint most, minden országrész küldött egy-egy önálló szerelőcsapatot a bajba jutott vidéknek, ha Zalába, akkor Zalába, ha Szabolcsba, akkor Szabolcsba. Az öt független, önálló szerelőcsapat aztán két nap alatt felfalta a bajt. Aztán szétdarabolták az áramellátót, meg külön a hálózatfenntartót, részenként privatizálták, mondván, legyen konkurencia.

Hát konkurencia az nem lett. Némi ügyetlen próbálkozástól eltekintve mindegyik áramellátónak és hálózatfenntartónak teljes monopóliuma van a saját ellátási területén.

Viszont baj esetén egyik cég se hajlandó segítséget kérni a többitől, egyik cég se hajlandó fizetni a többinek a segítségért, inkább elpiszmognak a saját egyetlen szerelőcsapatukkal, tart, ameddig tart, ha tíz napig, akkor tíz napig. Az emberek meg addig fűtetlen lakásban vacognak, gyertyafénynél vakoskodnak, egy ebédet nem tudnak megfőzni, vagy akár csak megmelegíteni maguknak, a kényszerű hideg kosztjukhoz még egy teát se főzhetnek, áram nélkül nem folyik a csapból a víz, a hűtőszekrény és a fagyasztóláda tartalma meg sok tízezer forint értékben romlik rájuk. Az áramellátó és a hálózatfenntartó pedig nagyon büszke, hogy minden erejét (a többieké nélkül, minden csak saját erejét) a javításra fordítja.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.