Nem szerették Obamát tegnap a palesztinok. Tüntettek ellene, s a hatóságok által kifüggesztett köszöntő plakátokat is összegraffitizték. A hivatalos üzenet az volt rajta: Remény. A poszterre ráírták: Nincs! Egy másik plakáton azt üzenték neki, ne hozza magával az okostelefonját, mert az izraeliek nem engedik kiépíteni az ezek használatához szükséges hálózatot.

Tüntettek is néhány százan, Gázából pedig rakétákat lőttek át izraeli területre. Igaz, ezeket nem a Nyugati parton kormányzó hatóságok, hanem a Hamasz iszlám szervezet területéről küldték. Az üzenet sokkal inkább szólt az amerikai elnöknek, mint Izraelnek. A Hamasz, az Iszlám Dzsihád s a többi hasonló csoport nem alkuszik, hiába ígér Obama a palesztin népnek támogatást, segítséget államiságuk létrehozásában. A terroristáknak nem kell a zsidó állam mellett létező palesztin állam, akármilyen szuverén, független és demokratikus is legyen az. Ők iszlám rendet akarnak és a zsidó állam megsemmisülését. Pont.

Obama első elnöki periódusa alatt elkerülte Izraelt. Viszonya Benjamin Netanjahu izraeli kormányfővel legendásan rossz volt. Netanjahu nagy erőfeszítéseket tett, hogy az amerikai zsidókat rábírja: szavazzanak Mitt Romney republikánus elnökjelöltre. Kudarcot vallott. Obama annak idején úgy képzelte, egyszerre sikerülhet neki rendezni az USA kapcsolatát az arab államokkal, a muzulmán népekkel, s békét teremteni a Szentföldön. Egyik vágya sem jött be. Az arab tavasz nem erről szólt. Demokratikus fordulat helyett iszlám fordulat következett be a térségben. Szíria pedig véres polgárháború színtere lett. Irán nukleáris programja újabb veszélyes feszültségforrás. Izrael és a palesztinok kiegyezése pedig még távolabbinak tűnik, mint elnöksége elején. A rendezésben ugyanis nem érdekeltek sem a helyi politikai elitek, sem pedig a régió államai.

A tartós békét – a két állam egymás mellett való létezését – most csak a külső erők kényszeríthetik ki. A jelenlegi helyzet ugyanis megfelel a regnáló kormányoknak. Izrael teljes fölényben van az általa ellenőrzött területeken, s a térségben sincs katonai vetélytársa. Mahmúd Abbasz addig lesz elnök Ramallahban, amíg nincs rendezés, nincs szabad, ellenőrzött választás, nincs kényszer a valódi kormányzásra. Ameddig mutogathat Izraelre. A Hamasz iránti lelkesedés sem tart örökké, béke esetén, ha van gazdasági fejlődés, ha lennének munkahelyek, ha ki lehetne utazni Gázából, nekik is lennének vetélytársaik. Szóval jobb ez így nekik is.

A megszállásra, a cionista ellenségre, a palesztinok elnyomóira való állandó hivatkozás jó ürügy minden térségbeli despotának, habzó szájú hitszónoknak. Fegyvert és agitációs anyagokat szállítani mindig egyszerűbb, mint beszállni a gazdaság fejlesztésébe. Egyszóval az elnöki látogatás nem tette ragyogóvá a béke kilátásait. A térségben annyi a kifizetetlen számla, olyan erős a vérbosszú vágya, hogy az egyistenhit szülőhelyén a nagy fordulathoz nem elnöki, hanem mennyei közbelépésre lenne szükség.

Hacsak… Hacsak nem történik valami mégis. Ha nem értik meg a felek, hogy szükség van jelképes engedményekre. Például ha Izrael felhagyna az építkezésekkel a palesztinok falvai között. Ha a palesztinok is megpróbálnának szakítani a gyűlölet és az erőszak gesztusaival, ha… Túl sok a ha.

Obama amerikai és Abbasz palesztin elnök