Azt javasolta, „hogy a Táncsics Mihály-díjat ezután egy független testület adományozza, így sem a miniszter, sem a minisztérium nem fogja minősíteni politikai újságírók munkáját”. Aztán körülnézett a honban, végigjáratta a tekintetét a független testületeken, és boldogan csapta össze a tenyerét, mikor megtalálta köztük a legeslegfüggetlenebbet: ezután a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság fogja odaítélni az újságírók szakmai kitüntetését!

Hát ki más? Az újságíró szakmai szervezetekből felálló kuratóriumot csak nem lehet ilyesmivel megbízni: egyrészt, mert ért hozzá, másrészt, mert húsz évig így volt. Marad tehát az NMHH, amelynek a nevében minden kulcsszó benne van (nemzeti is, média is, no pláne hatóság), és igazán megbízható Fidesz-káder vezeti, valamint fogja vezetni, kábé amíg világ a világ: Szalai Annamária. Az meg ki az ördögöt érdekel ilyen forradalmi időkben, hogy az NMHH léte és jogköre miatt számos európai vizsgálat indult már Magyarország ellen, és törvénybe foglalt jogosítványait az erre hivatott személyek és testületek már többször is az unió normáival ellentétesnek találták? Zagson. Viszont egész eddigi működésével, de leginkább a Klubrádió elleni hadjárattal bizonyította, hogy olyan kutya, amelyik tévedhetetlen biztonsággal tudja, kihez kell dörgölőzni, és kinek kell cincálni a nadrágszárát. S hogy emellett a döntés még a gutaütést is ráhozza a magyar újságíró-társadalom jó részére, az csak tiszta haszon.