Nagy baj lett a kis zűrből. Addig kezelgette a ciprusi válságot az Európai Unió, amíg már nemcsak maga a beteg, de a teljes környezete is komoly kételyeket táplál az orvos hozzáértésével kapcsolatban. Pedig nem is egy orvos, hanem teljes orvosi konzílium volt itt. 

Résztvevői az egyszerűség kedvéért most egymásra mutogatnak. Már első látásra is hihetetlennek tűnt, amit az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap javasolt, miszerint az összes számlatulajdonost meg kell sarcolni, hogy a szigetország is hozzájáruljon saját megmentéséhez. Ennél már csak azt lehet nehezebben elhinni, hogy mindenki meglepődött, amikor mindezt a ciprusi parlament elutasította. A dühös ciprusiak az utcára vonultak, és görög módon kezdték gyalázni a németeket, akiket az országuk elleni összeesküvés mögött sejtenek. Csatlakoztak hozzájuk rögtön a déliek, akik szintén tűrhetetlennek tartják a német diktátumokat.

Velük szemben azonnal egységbe tömörültek az északi államok, hogy emlékeztessék a ciprusiakat: valamit nekik is kéne tenniük azért, hogy más országok pénzéből megmentsék őket. A svéd pénzügyminiszter epésen azt találta mondani, hogy most már a ciprusiak is kitalálhatnák végre az országukat, mert ha nincsenek bankok, akkor az országból csak a strandok maradnak. Nagyon úgy fest, hogy egy egymilliós ország ismét a szakadás szélére sodorta az így-úgy összekalapált uniót, ha nem is annyira gazdasági, mint inkább politikai-bizalmi értelemben.

A németek összevissza magyarázkodnak: ők nem mondták, hogy a kisbetéteseket is „büntessék meg”, állítja Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter. Csupán ahhoz ragaszkodtak, hogy a „bankok” (ismerős?) vállaljanak részt a mentőcsomagból. Ez alatt azokat a százezer euró fölötti betéttulajdonosokat értették, akik amúgy is profitálnak az alacsony adókból, ez tehát igazán kis kérés (különösen hogy német elképzelések szerint főleg az oroszokat érintette volna). Ám – állítja Berlin – épp a ciprusi kormány ragaszkodott hozzá, hogy akkor már inkább mindenkit sarcoljanak meg egy kicsit, nehogy Nicosia elveszítse vonzó státusát a vagyonos külföldiek (mondjuk: ismét az oroszok) szemében.

– Az ötlet nem tőlünk származik – hárítja el kétségbeesetten a felelősséget az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank is. Egy német elemzésből az is kiderül, hogy a közösségi jog szempontjából sajnálatos módon nem támadható a betétek egy részének befagyasztása, mondjuk ha azt elegánsan válságadónak nevezik – az adózás ugyanis minden ország belügye. – Csak nehogy mások is kedvet kapjanak! – fohászkodnak most Brüsszeltől Budapestig elég sokan.

Veszélyes volt mindezt bedobni a köztudatba, ezzel már mindenki tisztában van. Bár ki tudja, lehet, hogy ez volt a hosszú távú cél: a bizalom most jó időre megrendült a ciprusi pénzügyi szektorban, a Berlin és Brüsszel által régóta kifogásolt offshore paradicsom problémája magától is megoldódhat.