A valóságtól való teljes elszakadás és a világtól pengeélesen elválasztódó valóságértelmezés, amely kizár bármilyen más véleményt vagy akár kételyt, már korábban kifejlődött. Egy jobboldali átlagszavazó felkel reggel, bekapcsolja az MTV-t vagy a Lánchíd Rádiót, maga elé veszi a Magyar Nemzetet (Hírlapot), majd elmegy dolgozni. Napközben rápillant az Mno.hu-ra vagy a Hetivalasz.hu-ra, hazatérve pedig megnézi a Hír TV híradóját. Ez az önálló életet élő hírrendszer olyan, mint egy természetből kiszakított melegház; bár látják a napsütést vagy éppen a hófúvást, az éltető talaj, az impulzusok a Habony-féle szintetikus talajból származnak, melyet a Kossuth téri kormányzati kommunikációs központ állít elő.

Ehhez a rendszerhez sikerült hozzácsapni a közmédiát, kirúgva onnan szinte minden önálló gondolkodásra képes munkavállalót. (Emlékezhetünk a tudatos hírhamisításokra, a cenzúrázásra stb.)

Megdöbbentőbb-e a hóviharos bénázás sikerkommunikációja, mint Matolcsy gazdasági tündérmeséje? Aligha! Meglepőbb-e, ha a magukat Facebookon szervező civileket fegyelmezetlen akadálynak nevezik, mint ha a nyugdíjpénztárok einstandolását nyugdíjmentésnek titulálják?

Csodálkozhatunk-e azon, hogy a versenyképességet emlegető, egyébként munkavállalókat, kismamákat jogfosztó rendelkezésekkel sújtó kormányzat propagandavideókkal dicsekszik a márciusi blama után?

Azt állítom, hogy nem történt semmi meglepő. A márciusi hóvihar anynyiban különbözött az eddigi szituációktól, hogy térben és időben koncentrált volt, így mind az esemény, mind annak kezelése és az ezt követő kommunikáció is váratlanul és sok embert érintett fizikai valójában is, így a kontraszt sokkal megrázóbb és szembetűnőbb. Egy agyonfagyott ember látványa sokkoló, helyzetét könnyebben átérezzük, mint az egyébként jó kondíciók között élő harmincasnak, aki elvesztette örökölhető nyugdíjpénztári megtakarításait.

Ezzel együtt, a hóban ázó-fázó fogoly és a szolgálati nyugdíjától megfosztott tűzoltó helyzete ugyanaz. Életük, sorsuk egy olyan kormány kezében van, amely sem állapotukról, sem a róluk való döntés következményeiről nem kíván tudomást venni, képviselőiket egyenként és aljas módszerekkel lövik ki, a kiszemelt rétegeket ellenségként mutatják be a manipulált közvéleménynek. Voltak itt már önző lázadók a rendvédelmisek, a magán-nyugdíjpénztári tagok, a cigányok, a diákok, most éppen a közműszolgáltatókon a sor. Az állítom tehát, hogy a helyzet túlmutat önmagán; itt nem csak egyszerű bénázásról és a kontraszelekció diadaláról van szó. A kormány kiépített világa független, és nem befolyásolható a valóság által. A virtuális Fidesz-világban akkor és arról van szó, ahogy és amikor azt a kommunikációs agytröszt elhatározza. Ez a gépezet az önmaga által elhatározott útvonalon halad, közönséges magyar polgár azt nem befolyásolja. Ez a megállapítás ugyanakkor baljós következtetésekre vezet a választásokkal kapcsolatban. Amennyiben eljátszunk a gondolattal ugyanis, hogy mi történne egy Fidesz számára kedvezőtlen eredmény esetén, könnyen elképzelhető, hogy a párhuzamos világ tovább halad a valóságtól elszakadt úton…

Nem állítok kevesebbet, mint hogy mindannyian a hóban rekedt utasok vagyunk, akik hiába reménykednek abban, hogy a kormányzati szervek segítségünkre sietnek. Ellenkezőleg! Össze kell fognunk, lapátot és más eszközt ragadni, és kihúzni magunkat ebből a rémálomból!

* A szerző országgyűlési képviselő, MSZP.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.