Egy szerencsés sorsú emlékmű
A Mártírok útjai börtönépületek – a három épülettömböt két belső udvar választotta el – a hetvenes évek elejéig álltak. Az első, utcafronton lévő épületben sokáig a Beszkárt (BKV-előd) egy telephelye működött. A másik két épületben az idézett iparitanuló-intézet volt. A fogházépületek jobbára a mai Mammut II. területén voltak. A kép készítésekor, 1969 decemberében a Klement Gottwald Villamossági Gépgyár irodaházának szánt, későbbi döntéssel Nehézipari Minisztériummá előlépett épülete már állt. Építését 1967-ben kezdték meg. A Kohó- és Gépipari Minisztérium emlékeim szerint a Krisztina körúton, a mai T-COM-székházban volt.
A képen lévő emléktábla a második udvarban, a leghátsó ház falán volt. Itt őriztek meg néhány helyiséget a régi börtönből. Ezt a Marczibányi téri iskolából „osztálykirándulás” keretében látogattuk mint kisiskolások az ötvenes években.
A Kiss Nagy András által készített emlékműnek valóban szerencsés sorsa van. A nagyméretű sziklatömbben csak három, szemfedőre emlékeztető kendő utal a kivégzőhelyre. A Mammut II. építése során biztonságos helyre, a Fény utcai parkolótelek egyik sarkába helyezték el, és meglepő módon később visszakerült a helyére. Remélem, a minisztériumi épület bontása után a fejlesztők hasonló gondossággal járnak majd el.
Nagy Lajos Budapest
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.