Assisi Szent Ferenc nyomán olyan egyházat szeretnék, amely kiáll a szegények, a béke és a teremtett világ védelmében, ezért választottam a Ferenc nevet – jelentette ki újságírók előtt az új pápa. Egyetlen mondat, amely a hivatalos beiktatási ceremónia előtt akár programadó beszédnek is beillik. A katolikus egyházfők sorában ő az első, aki a Ferenc nevet viseli. Az első argentin, sőt az első dél-amerikai Pápa, és az első, akit a mítoszokkal körbevett jezsuita rend adott az egyháznak.

A jellemzően konzervatív felfogású bíborosokból álló konklávé merészet húzott, amikor – meglepően gyorsan, és úgy hírlik, elsöprő többséggel – Jorge Mario Bergogliót választotta pápának. Még egy hét sem telt el azóta, hogy felszállt a fehér füst, de eddig minden jel arra mutat: jó döntés volt. A Magyar Kurír katolikus portálon közölt jellemzés szerint Ferenc teológiai gondolkodásában inkább mértékletes, kész a párbeszédre. Küzd a társadalmi igazságtalanságok ellen. Tömegközlekedéssel jár, nem költözött be a főpapi rezidenciába. Jó szakács, szereti az operát, a görög műveltség barátja. Shakespeare és Dosztojevszkij a kedvenc írója. Kevés szavú ember, a közszereplés nem az ő műfaja.

Ennek ellenére már most jól látszik, hogy tökéletesen beszéli a tömegek nyelvét. Rögtön rokonszenvessé tette magát azzal, hogy megkérte az argentinokat, ne utazzanak Rómába a beiktatási ünnepségre, az erre szánt pénzt fordítsák jótékonysági célokra.

A szó hétköznapi értelmében vett szimpatikus, egyúttal karizmatikus személyiség. Olyan egyházi vezető képe kezd kirajzolódni, akinek a párbeszédre való hajlama és nyitottsága mellett nemcsak határozott elképzelése van a világról, hanem arra is képes, hogy keményen képviselje az akaratát. Egyik kritikusa, Horacio Verbitsky argentin újságíró is úgy tartja, hogy Ferenc pápában II. János Pál populizmusa Ratzinger, azaz XVI. Benedek intellektualizmusával ötvöződik, és mindkettőnél politikusabb.

Ferenc pápa feltehetően nem bánik majd kesztyűs kézzel az egyházat válságba sodró botrányok felelőseivel. Az Il Fatto Quotidiano információja szerint a Santa Maria Maggiore-bazilikában felismerte a pedofilvádak elől oda visszavonult Bernard Francis Law nyugalmazott bostoni érseket, és azonnali eltávolítását sürgette.

Bár a sajtóban már pedzegetik az argentin katonai junta idején betöltött szerepét, nem valószínű, hogy súlyosan kompromittáló részletekre derül fény. Ellenkező esetben Jorge Mario Bergoglio gyaníthatóan a pápai szék közelébe se kerülhetett volna.

A kérdés inkább az, hogy pillanatok alatt megszerzett népszerűségét mennyiben tudja megőrizni akkor, ha olyan kényes, a híveket megosztó ügyekben nyilvánít véleményt, mint a papi nőtlenség, a melegekhez való viszony, a nők pappá szentelése vagy például a fogamzásgátlás és az abortusz.

Jó esély van rá, hogy az argentin pápával valóban új korszakot nyit a katolikus egyház. De arról, hogy ennek melyek lesznek a jellemző jegyei, egyelőre korai jóslatokba bocsátkozni.