Mélyen tisztelt Kubatov úr! A szegedi Csillag börtön mintegy kétszáz, tényleges életfogytiglanira ítélt lakója nevében engedje meg, hogy örömmel üdvözöljem legújabb felhívását, amelyben önkéntes szabadcsapatokat toboroz pártirodáik megvédésére, egyszersmind felajánljam szolgálatainkat.

Minthogy a haza egyre növekvő veszélyben van, a kommunisták, liberálisok, cigányok, zsidók, egyetemisták, hajléktalanok, kéregetők és más destruktív elemek nem nyugszanak, szintén megnyugvással fogadtuk azt a hírt, miszerint Áder János köztársasági elnök úr napokon belül teljes körű amnesztiát hirdet az erőszakos cselekményért elítéltek körében, különös tekintettel a többszörös gyilkosságok elkövetőire.

Felhívom azonban a figyelmet arra, hogy mi sem vagyunk egyformák. Az ön által vezetett klubnál dolgozó és nemrég szabadult biztonsági alkalmazott például, aki köztudottan nem az ön utasítására és nem is az ön tudtával ment lelkiismereti okokból a Lendvay utcába székházat védeni, zsákot húzva áldozata fejére lőtte agyon a főnökét, ám akad, aki baltával irtotta ki a családját, megint mások bankrablás során végeztek civil áldozataikkal.

Ami engem illet, becsületes kétkezi gyilkos vagyok, aki véletlenül sorozatgyilkolt, vannak is emiatt álmatlan éjszakáim, ám vigasztal az a tudat, hogy székházvédelemmel és néhány egyetemista felpofozásával elnyerem az Úr bűnbocsánatát. Mondhatnám úgy is, hogy nálam és társaimnál minden feltétel adott ahhoz, hogy az ön riadóláncának tagjaként egy órán belül az ország bármely pontján képesek legyünk bárkit a falhoz állítani, savval leönteni, vagy mindjárt be is vagonírozni.

Mindez nem zárja ki a civilekkel való együttműködést, sőt a legutóbbi, Lendvay utcai harcok idején a békemenetesek legjobbjai például igen magas fokú cigányozási és zsidózási kultúráról tettek tanúbizonyságot, pedig ők önálló gondolkodású, autonóm lények.

Meg kell mondanom, ön igen nagy tekintélynek örvend köreinkben. Jaross Andor óta nem volt az FTC-nek ilyen aktív elnöke, ráadásul ön úgy tudja a Fradit pártalapszervezetként működtetni, hogy a szurkolók észre se veszik, a kapu mögött helyet foglaló ultrákat is ideértve.

Sőt, nem is olyan régen a Jobbik nevű párt még arra hívta fel a figyelmet, hogy önök a kötelező regisztrációs kártyával visszaélve együttműködnek a rendőrséggel az ultrák adatait illetően, amit mi el nem tudunk képzelni. Már csak azért sem, mert ön a pártokon meg a napi nevetséges konfliktusokon felülemelkedve egységfrontot hozott létre a Fidesz és a Jobbik között a hazánkat megszálló zsidó, cigány, egyetemista, stb (l. fentebb) hadak ellen.

Ennek egyik örvendetes jele, hogy egyre több nyilas bajtársunk kap állami elismerést, kormánykitüntetést, vagy például, ami a rendőrséget illeti, a legutóbbi, Lendvay utcai harcokban is számíthattunk szíves statisztálásukra és hirtelen távozásukra, a terrorelhárítás pedig akár fél perc alatt képes műveleti területté nyilvánítani az egész ország területét.

Ha ennek ellenére valami fatális tévedés folytán mégis az ellenség nyerné az országgyűlési választásokat, aggodalomra akkor sincs semmi ok: pártigazgató úr számíthat ránk, ha kell, ellepjük az utcát, kő kövön nem marad, s lista alapján járjuk majd sorra a házakat, hogy egyenként az emberek szemébe nézzünk, magyarhoz méltóan szavaztak-e. Természetesen ön ebben az esetben se fog tudni semmiről sem; kérjük tehát beleegyezését, hogy a tudta nélkül a szabadcsapata lehessünk. Az ön ki nem adott parancsait várva, maradok tisztelettel:

Megyesi Gusztáv, az Élet és Irodalom munkatársa