Szinte sajnálom Varga Mihályt. Nem vagyok se közgazdász, se elmeorvos, de amibe a nemzetgazdasági minisztérium új vezetője csöppent, alighanem egy gyakorló terapeutának is sok lenne. Egy jó szándékú, korábban elismertnek mondott politikusnak meg aztán pláne. Hiszen bármennyire is kényelmes a miniszteri bársonyszék, Matolcsy György örökségével még egy olyan vezetőnek sem könnyű megbirkóznia, aki egyébként már kapott hideget-meleget egyaránt.

A tapasztalat talán segíthet neki. A kérdés csak az, hogy kivel kínosabb szembenézni? Az IMF tárgyalódelegációjával Tokióban, akkor, amikor a magyar kormány a valutaalap hiteléből éppen Simicska Lajos óriásplakátjain, netán újsághirdetésekben mocskolja a magyar gazdaságot hitelező pénzintézetet? Vagy Orbán Viktor miniszterelnökkel azután, hogy nemzetgazdasági miniszterségének első teljes napján Varga Mihály kijelentette: legfőbb feladata az idén a magyar gazdaság motorjának beindítása lesz?

Tessék? Most, 2013-ban? Amikor Matolcsy György irányítása alatt a „bika magyar aggregátot” már régen bedurrantották? Akkor, amikor Orbán Viktor szerint az idei már a szüret esztendeje lesz? Akkor, amikor a jegybank új vezetőjének csak a munkát kellett megkezdeni és az infláció azonnal a kívánt szintre süllyedt? Akkor, amikor a tündérmesék géniusza néhány gyors kirúgás elintézése után máris Bázelben tanította unortodoxiára Európa jegybankárait? És, hogy híveinek legyen min izgulnia, még azt sem árulja el, mire készül?

Hadd maradjon ez meglepetés! Hiszen a gyanakvó, az ország ellen törő nemzetközi spekulánsok kedvére minek is meséljen el előre bármit, amikor minden annyira rendben van, hogy annál jobb már nem is lehet? Ilyen körülmények között akar itt motort indítani az új nemzetgazdasági miniszter? Nem lesz ebből baj? Nem túl erős irányváltás három év dicsekvés után miniszteri szinten egyszerre beismerni, hogy mindabból a tündérmeséből, amit a miniszterelnök és leghűségesebb gazdasági géniusza az elmúlt három évben összehordott, egy szó sem volt igaz? Vagy, ha nagyon megengedőek vagyunk, akkor is csak néhány.

Mert az például vitathatatlan, hogy az „emút nyóc” év kormányai hatalmas hibákat követtek el. Ott van mindjárt, hogy bezárták a „sárgaházat” a lipóton. Előre kellett volna látniuk, hogy lépésük teljességgel felelőtlen és semmiképp sem szabad végrehajtani.

De persze felelős miniszterelnök egy ilyen örökölt helyzettel is megbirkózik. Helyet keres a rászorulóknak. És hogy ezt mennyire csinálja jól, hamarosan mindenki lemérheti majd a pénztárcáján. A forint máris zuhan, Varga Mihály pedig csak keresi a motorindításhoz a bikázó kábelt.