Magyarország és az Európai Unió közötti viszony „minden, csak nem normális” – írja le tömören a lényeget a német Der Spiegel, amely szerint Európa szívében egy ország éppen feladja az alkotmányos rendet, búcsút mond a jogállamiságnak, kormányfője pedig masszívan bővíti hatalmát. Mindeközben az unió tanácstalanul, meghasonlottan téblábol. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke telefonál, levelet ír, és Thorbjorn Jaglandhoz, az Európa Tanács főtitkárához hasonlóan aggódik. Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke sajnálkozik, csalódott, és komoly aggályai vannak, miszerint a hétfőn elfogadott negyedik magyar alaptörvény-módosítás „gyengítheti” a demokratikus normákat Magyarországon. Aztán nem az uniós alapszerződésre, hanem arra az „ígéretére” emlékezteti a magyar kormányfőt, hogy tartja magát az európai joghoz és normákhoz. Viviane Reding, az Európai Bizottság alapjogokért felelős alelnöke is nagy érdeklődéssel figyel, és az alapszerződés hetedik cikkelyét – amellyel szavazati jogának megvonásával is szankcionálni lehetne egy tagországot – „atombombának” nevezi. Ebből máris kitalálhatjuk, komolyan használni akarják-e a végzetes fegyvert, hiszen a döntéshozatalból való teljes kizárás olyan súlyos szankció, amelyhez az összes többi tagország beleegyezése kell, és amelyet még soha egyetlen tagállam ellen sem alkalmaztak. Nem alkalmazták, mert nem volt ok alkalmazni. Példa nélküli ugyanis, hogy egy tagország kormánya felülírja az Alkotmánybíróság – a kormányfő hétfői parlamenti szatócsfelszólalása óta: bármely bíróság – neki nem tetsző ítéletét, miközben azt akarja elhitetni: egy nagy és régóta esedékes alkotmányos reform eredményeit igyekszik konszolidálni, mint azt Martonyi János külügyminiszter volt szíves közölni az aggályoskodókkal.

Még sincs azonban semmi meglepő abban, ha Reding alelnök igencsak óvatosan csupán „érdekes felvetésnek” nevezi Dánia, Németország, Hollandia és Finnország külügyminiszterének „atombomba-helyettesítő”, tőlünk korántsem független javaslatát egy hatékonyabb és gyorsabban alkalmazható mechanizmus kidolgozására az európai alapértékek védelmében. Az Európai Unió önnön tehetetlenségében kerülgeti a megkerülhetetlen kérdést: meg tudja-e szervezni és fenn tudja-e tartani az értékközösséget, európai hagyományokra épülő politikai kultúráját, vagy elnézi, hogy az egység alapját, a liberális parlamentarizmust kikezdje egy-egy nemzetállam populista etatizmusa.

Túl azon, hogy saját demokráciánkért nekünk kellene a legtöbbet tennünk, mint ahogy alig teszünk, túl sokat az uniótól nem várhatunk. Hiába Angela Merkel kancellár figyelmeztető hangja arról, hogy a magyar kormány vegye komolyan az európai partnerek és Magyarország barátainak aggodalmait a kétharmados felelősséggel kapcsolatban, ne várjuk, hogy helyettünk fognak megvívni bizonyos harcokat. Alighanem igazuk van azoknak, akik szerint a tiltakozások szép lassan elhalkulnak majd, olyan nagy az uniós konszenzuskényszer a tagállamok között a gazdasági-pénzügyi kérdésekben.

Az egyik nagy uniós tagállam diplomatája a Hvg.hu-nak nyilatkozva azt mondta: „ez egy hosszabban elnyúló rossz kommunikációs helyzet lesz”. Valóban rossz, mert közben darabokra hullik a magyar demokrácia.

Áder János Berlinben