„Habár fölül a gálya”…
Az elmúlt hét péntek estéjén tartott sajtótájékoztatóján – nem először – formált jogot a PDSZ minősítésére. Hoffmann Rózsa tévedhetetlenül jelölte meg a szakszervezethez méltó magatartás paramétereit. Ebben primátusa a kormányzattal való egyetértésnek van. Így volt ez a régi szép időkben, s ez látszik evidenciának napjainkban, s vélhetőleg ez az elvárás a „mi boldog szép jövőnkben” is. Mert aki nem hisz a „mi boldog szép jövőnkben” –az, ha még nem is áruló, de mindenképpen gyanús, ráadásul nem viselkedik szakszervezethez méltón. Mert hogy milyen is a virtigli szakszervezet, azt ő mindenkinél – de nálunk biztosan – jobban tudja…
2013. január elsejétől az állam fenntartóként irányítja a közoktatás szereplőinek életét. Képviselője napjaink Magyarországán veszi a bátorságot ahhoz, hogy meghatározza, mit vár el az asztal másik oldalán ülő tárgyaló féltől. Nem ok számára a felmentéshez az, hogy javarészt abban az időben szocializálódott, mikor ez pártutasításra egyszerűen megoldható volt, mint ahogy az sem, hogy ma is vannak olyanok, akik megfelelnek elvárásainak.
Aki nem áll be a sorba, azt támadni kell. Mindegy, hogy mit mond, mindegy, hogy mit javasol, s nem számít, hogy megegyezést akar. Igaz, nem diktátumok alapján, hanem kompromisszumok révén.
Ebben az Emmi közoktatásért felelős(?) államtitkára nem érdekelt. Nem érti, s talán nem is akarja érteni, hogy a PDSZ felelős magatartása megköveteli, hogy a pedagógusérdekek, s a közoktatás valódi védelme érdekében határozottan követeljen garanciákat az ígéretek betartásáért. Önmagában is figyelemre méltó, hogy annak a kormányzatnak a tagja, mely erkölcsöt és etikát akar taníttatni az iskolákban, ellenzéki pártos viselkedésnek gondolja garanciák vállalásának, s szükség esetén a következmények levonásának igényét, s nem tekinti evidenciának azokat. Kormányzati tényezőként listák összeállítását várja el azokról, akik véleményük kifejezéseként sztrájkkal tiltakoznak a várható megszorítások ellen. Voltak ilyen listák régen is. Bélisták és feketelisták. Tudjuk. Mint ahogy azt is, hogy ilyen listák összeállítását a törvény nem teszi lehetővé…
A PDSZ azért jött létre, hogy egyszer s mindenkorra leszámoljon ezzel a gyakorlattal. Mi hiszünk abban, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, s hogy a történelem az élet tanítómestere. De tudjuk, megtapasztaltuk, s megtapasztaljuk napjainkban is, hogy a feltételes reflexek újraélesztésének igénye a politikusok esetében – bizony – igen határozott.
Nekünk viszont – pártoktól független –, határozott oktatási, nevelési elképzelésekkel rendelkező értelmiségieknek ez „nem pálya”. Nem ezért áldoztuk életünk elmúlt húsz évét az oktatás átalakítására, nem erre adtuk szavazatunkat, mikor hittünk a szép szavaknak.
Száz százalékban biztosak vagyunk abban, hogy a kétharmad nem erről szól. Vannak, akik szerint alá kell merülni, ki kell bekkelni. Lehet. A friss hullámok azonban minket fognak igazolni.
A szerző a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
