Utolsó fejlesztési projektjeként tantermeket újíttatott fel a Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoportja (PRT) Afganisztánban, erről szólt a távirati iroda egy múlt heti híre. Több millió forintos beruházással egy épületrész új tetőt kapott, a falakat megerősítették, a termeket kifestették. Nyílászárókat, berendezési tárgyakat vásároltak, felújították az elektromos hálózatot.

Ez konkrétum. Az iskolásoknak, akik oda járnak, mindenképpen az. Az viszont már fogas kérdés, milyen konkrét eredményekkel a kezében hagyja el (még ha persze csak részlegesen is) a nemzetközi közösség Afganisztánt 2014 végéig. Vagyis több mint tizenhárom évvel azután, hogy az Egyesült Államok, válaszul a 2001-es terrorakciókra, megtámadta a tálib rendszert, és ezzel eddigi leghosszabb háborújába bonyolódott. Afganisztán történelme a háborúskodások sorozatának története, így eleve illúziókban ringatta magát az, aki úgy vélte: a tálibok kifüstölését követően a nemzetközi közösség (némileg leegyszerűsítve: a Nyugat) virágoskertet ad vissza az afgánoknak. Eközben, ahogy teltek az évek, jött, majd csak nem múlt a világgazdasági válság, de az első számú közellenség, Oszama bin Laden halálnak halálával halt, egyre élesebben vetődött hát fel a kérdés: mit is keresünk a Hindukusnál?

Megért-e a „hosszú afganisztáni „kaland” csaknem 3300 halálos áldozatot a nemzetközi közösségnek, köztük több mint kétezer amerikait és hét magyart? Hiba lenne szem elől téveszteni azt is: a hidegháború után a helyét kereső NATO-nak kapóra jött az afganisztáni misszió. Ez lett az atlanti szövetség első számú vállalkozása. Itt szolgál Magyarország, mint NATO-tag, külföldre vezényelt katonáinak több mint a fele. Nem is akárhogyan. 2010-ben egy, a WikiLeaks kiszivárogtatta amerikai diplomáciai távirat némi vihart keltett ugyan, de az amerikai nagykövet sietett leszögezni: a baglani PRT-vel „Magyarország csodálatra méltóan járul hozzá az ISAF-misszió sikeréhez… A PRT-ben és az Afganisztán más részein szolgálatot teljesítő magyar katonák jól képzettek és bátrak. Fejet hajtunk erőfeszítéseik előtt.”

Ezt pedig Wagner Péter, a Magyar Külügyi Intézet szakértője írta egy tanulmánya bevezetőjében: „Magyarország legköltségesebb és legkomplexebb nemzetközi szerepvállalása a 2006 őszén indított PRT… Nemzetközi téren a magyar bürokrácia ilyen összetett feladattal még nem szembesült.” Amint a két nagy háború (a másik az iraki) kikerült az amerikai külpolitika prioritásai közül, a nemzetközi közösség is csomagolni kezdett. A hó végén a magyar PRT-t is átadják. Sok szó esik arról, hogy a világ 2014 után sem hagyja magára az ázsiai országot. Nem tudni, mit hoz a jövő: békét vagy háborút? De ha az utóbbit valahol a nagyvilágban, úgy Afganisztán képletesen is jó tanterme volt a magyar katonáknak. A valós tantermek, azaz a PRT keretében megvalósított fejlesztési projektek, pedig ott maradnak a civil lakosságnak.

Átadás előtt ellenőrzik a magyarok építette iskola épületét az afganisztáni Pul-i-Kumriban