Különösen az okozott nagy megdöbbenést, hogy a kormányzópárt olyan intézkedéseket akar az alaptörvénybe belevenni, amelyeket korábban az Alkotmánybíróság már megsemmisített.

Azonban sem Scheppelénél, sem máshol nem találtam a megdöbbenést azon a szándékon, amely számomra talán a legvisszataszítóbb. A következő mondatot kívánják beleírni a 24. cikk (5) bekezdésébe: „Az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül”. Vagyis tartalmi vonatkozásban az Alkotmánybíróságnak nincs beleszólása az alaptörvénybe és annak módosításaiba.

Kezdjük egy kis logikával. Megpróbálom nagyon közérthetőre fogni: a logika legtöbb modern irányzata szerint állításoknak olyan sorozatából, amelyik ellentmondást tartalmaz, bármi következik. Bármi, azaz minden és mindennek az ellenkezője is. Ha az Alkotmánybíróság nem foglalkozik az alaptörvény és a módosítások szövegével, akkor nem tudja megakadályozni, hogy ellentmondás kerüljön az alaptörvénybe. Márpedig ha az megtörténik, akkor az Alkotmánybíróság soha többé nem tudja a munkáját elvégezni, hiszen ellentmondásos állításhalmazzal, ha az ésszerű logika talaján marad, semmire nem megy.

A rend kedvéért idézzük fel, hogy ezt az abszurditást maga az Alkotmánybíróság találta ki, már a kezdet kezdetén. Például hangoztatta 293/B/1994. számú végzésének indoklásában is, szó szerint imigyen: „Ha valamely rendelkezést az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata az Alkotmány előírásai közé iktatott, az az Alkotmány részévé vált, fogalmilag sem lehet annak alkotmányellenességét megállapítani”. Tekintsünk el attól, hogy ez a szöveg az alkotmányra, nem pedig az alaptörvényre vonatkozik. Mindenképpen abszurd ez a mondat, mert nagyon könnyű képzeletbeli ellenpéldát találni. Ha „az alkotmány előírásai közé iktatott” új rendelkezés ellentmond a korábbi alkotmányszöveg valamely részének, akkor egyértelműen alkotmányellenes, tehát nincs fogalmi összeférhetetlenség aközött, hogy valamit megszavazott a kétharmad, és aközött, hogy ellentmond az alkotmánynak. (És ugyanez igaz az alaptörvényre.)

Nos, ezt az abszurd elgondolást, amit az Alkotmánybíróságnak már réges-régen ki kellett volna javítania, vissza kellett volna vonnia, most kétharmaddal akarják beleírni az alaptörvénybe. Ez tehát az utolsó pillanat, hogy az Alkotmánybíróság meggondolhatja magát, hogy visszavonja korábbi álláspontját, és felhatalmazva érezze magát a módosítások alkotmányosságának a vizsgálatára. Mert ha ezzel a mondattal kapcsolatban nem teszi meg, akkor később már az alaptörvény értelmében soha többé nem vizsgálhat semmiféle módosítást. Sokszor volt már válaszúton az Alkotmánybíróság 2010 óta, de most olyanhoz érkezett, ahol az egyik a szakadékba, a demokrácia és az alkotmányosság végleges megsemmisüléséhez vezet.

* A szerző nyelvész.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.